5. rész

Zayn szemszöge:

  Reggel arra keltem fel, hogy egy párnát ölelek. Gondolom Tiff elment. Sóhajtottam, és felültem az ágyon. Mért vagyok ilyen szerencsétlen? Komolyan mondom kiszállok a bandából, ha ezen múlik minden. Minden bajnak vége, és együtt lehet Vele. Akkor ölelhetem ahányszor csak akarom, bármikor érezhetem csókjait... Mint régen. 

  Egy kopogás zökkentett ki a gondolatmenetemből. 

  - Gyere csak be. - mondtam. Harry kinyitotta az ajtót, és csendben belépett. 

  - Elment. - mondta lehajtott fejjel. 

  - Tudom. - válaszoltam frappánsan, a mellettem lévő üres helyre mutatta. 

  - Nem, nem úgy. Hanem örökre. - itt elcsuklott a hangja. 

  - Mi? 

  - Nem fog visszajönni. 

  - Mert? Mért ne jönne vissza? - nem értettem semmit.

  - Azt mondta kilép az életünkből. Ne is keressük. - állj. 

  - Te beszéltél vele?

  - Mikor lejött igen... Vagyis csak ő beszélt. 

  - És hagytad elmenni. Gratulálok. - álltam föl. Vissza fogom szerezni. Bármi áron. Tegnap úgy hoztuk el, hogy aludt. Az az emlék, mikor régen egyszer elaludt az ölemben, mert átbeszéltük az éjszakát...Az fájt. Nagyon fájt, és még mindig fáj. Azt akarom, hogy mellettem legyen! Magam mellett akarom tudni. Hogy biztonságban legyen. 

  - Hová mész? - kérdezte Harry. 

  - Hozzá. 

  - Ne. Hagyd. Mit érsz vele? És különben, stúdióznod kell ma. - nézett bele a naptáramba. Tényleg! 

  - Kihagyom. - rántottam meg a vállam. 

  - Azt akarod, hogy Paul végleg eltiltson Tiffanytól? 

  - Nem. - mondtam. - Jó elmegyek. De utána békén hagysz. 

  - Szerintem te mire hazaérsz, én aludni fogok. - ne. Ezek szerint egész napos. 

  - Békén hagynál? Szeretnék öltözni. - közöltem feldúltan. Mit fog rólam így gondolni Tiff? Hogy hagyom a francba? Francba. 

Tiffany szemszöge:

Acacia elment valami barátnőjével shoppingolni. Persze csak miután megtudta hogy élek, és kifaggatott, plusz bocsánatot is kért. Szóval most egyedül vagyok itthon, és örömmel tapasztalom, hogy van itthon kaja.
  Leültem egy tál müzlivel a kezemben, és azt kezdtem majszolni. A házat vizslattam, mikor meghallottam a csengő hangját. Még lopva ettem két falatot a müzlimből, és megnyomtam a kapunyitógombot. Meg se kérdeztem ki az csak megnyomtam. Huppsz. Lépteket hallottam, ami egyre közeledik a konyhához. Na jó, én félek. Mi van, ha ez a láncfűrészes gyilkos?
  - Szia Tiffany. - nem láttam, de hallottam, ahogy mosolyog. Nem szóltam semmit. - Tiffany! Látlak. - körbenéztem, és betudtam lőni, hogy hol van. Harry állt ott. Az én házamban. Előttem. És én még mindig meg se szólaltam. - Jajj, Tiffany nem harapok. - ez nekem édes kevés. - Tudod mit? Akkor én megyek is. - felőlem.
  - Vagy nem. - távozhatnál édes Harry. - Addig itt maradok, amíg ki nem békülünk.
  - Tényleg? El se fogsz mozdulni? Akkor én megyek is.
  - Nem, nem. - kapta el a csuklómat, és erősen szorította.
  - Harry, engedj el! - kiabáltam.
  - Nem. Hallgass meg.
  - Minek Harry? - néztem rá könnyeimmel küszködve. Nem sokára megtalálják az elrejtett útat, és előtörnek. - Mindent elmondtam reggel. Hagyjuk az egészet. Hagyjuk békén egymást. - elakartam menni, de csak jobban szorította a csuklóm. - Harry, ez fáj!
  - Bocsánat. - suttogta, mire felnéztem rá. - Figyelj, é-én csak segíteni akarok. - dadogta. - Sajnálom, ahogy bántam veled. Nem akartam. Őszintén sajnálok mindent. - nem szóltam semmit, ezért folytatta. - Túl gyorsan jött ez az egész. Fogalmam sem volt, hogyan reagáljak. És szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Újra kezdhetnénk, mintha...Mintha még nem is ismertük volna egymást. - fejét lehajtotta, és úgy tűnt, komolyan gondolja. Előttem egy férfi bocsánatért könyörögve mindjárt elbőgi magát. Ilyenkor mit lehet tenni?
  - Megbocsátok. - mosolyogtam rá, mire felnézett. Szemei csillogtak. - Nem kell elölről kezdeni. A jók megmaradhatnak, de a rossz napokat felejtsük el. - megölelt. Visszaöleltem. Kibékültünk.


  A kanapén ültünk. Harry az ölembe hajtotta a fejét, amit én kihasználtam, és a göndör fürtjeit birizgáltam. Több órája ebben a pózban voltunk, és beszélgettünk. Úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes pár.
  - Harry csak én hallottam, hogy csöngettek? - néztem rá fölülről.
  - Én nem hallottam semmit. - felnevettem, és már keltem volna fel, ha nem szólal meg. - Ne hagyj itt! Ez olyan kényelmes helyzet. - mosolyogva felálltam, és beleszóltam a kaputelefonba:
  - Ki az?
  - Louis vagyok engedj be. - hallottam meg barátom hangját, a vonal túlsó végéről. Megnyomtam a gombot, amivel kinyitottam neki az ajtót. Elég hamar meghallottam az ajtó nyitódását, és megpillantottam csurom vizes barátomat.
  - Mi történt, ruhában zuhanyoztál? - éreztem, ahogy Harry erős karjai a derekam köré fonódnak.
  - Zuhog kint az eső. - rúgta le magáról a cipőjét. - Harry, de... - felnézett, és meglátott minket. - Ti jártok? - kérdezte értetlenül.
  - Aha. - válaszolta helyettem is. Ezt megkaptam. Majdnem mondtam valamit, de Harry erősebben ölelt, ezzel azt tudatva, maradjak csöndben.  Valami háttere biztos van a dolognak. Majd később elbeszélgetek vele a dologról.
  - Úristen. Zayn mit fog ehhez szólni? - nézett ránk értetlenül.
  - Volt néhány éve, hogy túllépjen rajta.
  - De jó megint botrány lesz. - gondolkozott hangosan, - de Tiffany, igazából azért jöttem, hogy beszélgessünk. - nem tudtam mit akar, de kíváncsian hallgattam - De így nehezebb lesz.
  - Mit szeretnél Louis?
  - Békülj ki Zaynnel. Szeret téged, és te is szereted őt. És tudom, hogy ti nem jártok. Látszik rajtatok. - ekkor nyílt az ajtó.
  - Tiffany képzeld, Nina meg szeretne isme... Ti meg mit kerestek itt? - hagyta félbe mondatát. - És köztetek mi történt? - ja igen, még mindig öleltek hátulról.
  - Acacia nyugodj meg. - szóltam nyugodtan - te meg engedj el. - néztem rá Harryre. - Nekem Eric a pasim. Ezt mindannyiótoknak (van ilyen szó egyáltalán? vagy rosszul írtam? szerk. meg.)  mondom, mielőtt még kreálnátok a fejetekben mindenféle összeesküvést. És Harry, ha megkérhetlek. - mutattam az ajtó felé.  Vette az adást, felvette a kabátját, és kiment a zuhogó esőbe.
  - Tiffany, mért csinálod ezt? Te Zaynt szereted. - hangsúlyozta ki a 'te' szót.
  - Szeretem, és a szerettem között óriási különbség van.
  - Harry csak ágyba akar vinni. - mondta Cia, mire mindketten kérdőn néztünk rá. Mi van? - Én is csak ezért kellettem neki. - hajtotta le a fejét.
  - Te nem velem feküdtél le elsőnek? - ordított Louis. Még sosem láttam ilyennek, de ez volt a legkisebb probléma. Kivel feküdt le a húgom?
  - Én azt hittem csak Freddel volt meg. - suttogtam magam elé, lefagyva.
  - Ki az a Fred? És én mért nem tudok róla? - ordította vöröslő fejjel Louis.
  - Louis, csakhogy tudd, nem te voltál az első! Szakítok! - felelte nyugodtan Acacia, de tudtam, hogy belül tombol.
  - Ti jártok? - egyre nehezebb volt felfognom azt, ami körülöttem zajlik.
  - Jártunk. - felelték kórusban, és Louis becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Elment.
  - Na jó, mi folyik itt? - kérdeztem a testvéremtől.


Hello everybody..:) Mizujs? Mint láthatjátok, meghoztam az új részt. Még picit kacifántos, de nemsokára már egyenesbe fog menni.:') Mondjuk akkor is lesznek bukkanók;) Komizzatok, Pipáljatok, nem harapok;) Xx