7. rész

A szívem azt mondja: IGEN. 
Az agyam azt mondja: NEM.
A szám azt mondja: NEM TUDOM. 

  - Hová vigyem magukat? - nézett ránk a visszapillantó tükörből....Eric. mikor felfedezte kik is vagyunk mi, inkább csak hátradőlt.
  - Na nem megyünk?? - kérdezte a túl részeg hugicám, és közben az előtte lévő ülést csapkodtam. Egyikünk sem szólalt meg, mire ő csalódottan hátradőlt, és elaludt.

  Nem tudtam semmit sem kinyögni. 18 éves vagyok könyörgöm! Ez teljesen normális tünet ilyenkor. Vagy mégsem? És olyan cukii! Nem lehet. Én még nem léptem túl Zaynen. Nem. Nem és nem! Én nem ilyen vagyok! Én egy teljesen más lány vagyok, akinek még sírnia kéne Zayn után. A filmekben is ez van. És ott visszajön az álompasi! De ez a valóság. Itt nem fog visszajönni. És én minden éjszaka álomba kéne, hogy ringassam magam. Sírással. De Ő. Ő azt akarja nekem, hogy túllépjem, felejtsem el. De ez nagyon nehéz! 
  - Figyelj, én... - nyeltem egy nagyot, hogy kitudjam bökni azt az egy szót, ami nem akart kijönni a nyelvemen. - leszek a barátnőd. - mosolyogtam rá. Az álarc. Ami nem látszik, csak te tudod, hogy rajtad van. 
  Visszamosolygott, és megpörgetett a levegőben, amikor én már a szakító akciót akartam tervezni. 

  - King street 45 - mosolyogtam. Erősnek kellett látszanom. Eric beindította a motort, és elindultunk. Elég lassan haladtunk, mit ne mondjak. Konkrétan a felénél leállt a motor.
  - Asszem a motornak annyi. - motyogta maga elé a sofőrünk. Csak simán pofon vágtam Acaciát, aki szerencsémre felébredt.
  - Mi...mi az? - pislogott rám - otthon vagyunk?
  - Szállj ki! Haza sétálunk. - nem akart mozdulni, ezért - szó szerint - kihúztam a kocsiból. Fognom kellett, hogy el ne dőljön. A járdán kezdtünk el battyogni a sötétben, amikor a taxi, amivel jöttünk, elhajtott. Szemét! Csak azért csinálta, hogy kiszálljunk.
  Fél óra sétálás után hazaértünk. Legalább nem rakott le minket olyan messze. Otthon azt véltem felfedezni, hogy égnek a lámpák. A kapu tárva-nyitva állt, csakúgy mint az ajtó. Behúztam Acaciát a házba és leültettem a kanapéra.
  - Ha valaki van itt jöjjön elő! Most! - mondtam halkan. Ebben a pillanatban meghallottam Harry hangját, ahogy azt mondja: Jól van emberek rakjátok el a pisztolyotokat! Mi van?
  - Öööö hello. - láttam meg Hazz barátom arcát, ahogy éppen előmászik az egyik fotel mögül.
  - KIFELÉ! - mutattam az ajtó felé. Nem vártam magyarázkodást, csak minél előbb egyedül akartam lenni. Mért jött ide?
  -Jó éjt! - intett vigyorogva. Bólintottam egyet, és azt a sort figyeltem, ami kifelé ment, tele rendőrökkel. Az utolsó becsukta az ajtót, én pedig sóhajtva lehuppantam Cia mellé. Mit kerestek ezek itt? Mit csináltam én ma?

Harry szemszöge:

  Megakartam lepni Őt. Ő az enyém lesz minden áron. Szeretem. Kész, szeretem. Bevallom. Nem találtam otthon, és hívtam a rendőrséget. Tudom túlaggódtam, de nyitva hagyták az ajtót, és azt hittem elrabolták. Aztán kiderült, hogy semmi baj nem történt. Mikor ezt megtudtam hatalmas kő esett le a szívemről. Tudom, furcsán viselkedem, de szerelmes vagyok. Szeretek egy gyönyörű lányt, aki tudom, hogy nem szeret viszont. De akkor is az enyém lesz! Megszerzem valahogy, és együtt leéljük az életünket. Boldogan. Zayn nélkül. Igen Zayn. Ha ő nem lenne sokkal könnyebb lenne a dolgom. De ő bezavar, nehezebb a dolgom is. Elegem van. Mért nem lehetek egyszer én is boldog? Miért? Miért mindig én vagyok a szerencsétlen? Soha nem voltam még igazán boldog egy lány mellett. Soha. Most itt lenne rá az alkalom. Csak nem sikerül kihasználnom.
  Hazaérve hangos dübörgő zene ütötte meg a fülemet. Buli van? Remek. Ránéztem az órámra. 6:18. Ideje ennek véget vetni. Minden embert hazaküldtem - persze csak miután kikapcsoltam a zenét -, amit mit nem mondjak, nem fogadtak túl boldogan. Niall annyira részeg volt, hogy a tömeggel együtt ő is elakart távozni. Még szerencse, hogy Liam visszafogta. Szegény, nem ihat.
  Reggel madárcsicsergésre keltem, aminek nagyon örültem. Boldogan keltem ki az ágyból. Ilyen is régen volt. Hogy a boldogságomnak mi volt az oka nem tudom, csak azt éreztem ez az én napom lesz. Az még számomra is rejtély miért.



Na hii everybodyyy ! :) szeretném megköszönni nektek, a több mint 300 oldalmegjelitést. Ez valakinek nagyon kevés, én viszont boldog vagyok ennyivel is ;)<3 a részről annyit összecsapott lett...Nem voltam jókedvemben. xx

6. rész /2

Változás néha mindenki életében kell. - Acacia Clark

 Arra ébredtem, hogy a nap besütött az ablakom, és valaki megsimítja a meztelen hátam. Átfordultam a másik oldalamra, csak hogy a szemébe tudjak nézni.
  - Nem kellett volna. - mondtam lesütött szemmel.
  - Mért, te megbántad? - Őszintén? Ez volt életem legnagyobb hibája. Félve bólintottam, amire felsóhajtott.
  - Niall, én nem érzek irántad semmit. Rendben? - néztem mélyen a szemébe.
  - Én sem irántad. De valld be, hogy élvezted. - kacsintott, és felállt. Meglepetésemre volt rajta boxer.
  - Hol vannak a ruháim?
  - Ne tereld a szót. Élvezted vagy nem? - bólintottam, mert bevallom, valahol szükségem volt erre. És úgy is kiszedte volna belőlem. Időspórolás.
  - Niall. Hogy fogok én innen kimenni úgy, hogy senki ne lásson meg? - kérdeztem félve.
  - Hát Tiffany ez egy nehéz kérdés. - szívből leordítottam volna a fejét, hogy nem Tiffany, hanem Tiff, de nem tettem. És azóta sem tudom miért - Asszem egy ideig itt leszel, amíg el nem megyünk próbálni. Aztán majd nyitva hagyom az ajtót, hogy ki tudjál menni.
  - Mikor mentek próbálni?
  - Kábé fél óra múlva - nézett az órájára, aztán csak simán bedőlt mellém. - De addig alszom. - Lehunyta a szemét és 'aludt'. Mosolyogva felültem az ágyon - persze csak takaróval - és tekintettemmel a ruháim kerestem.
  - Niall, keljél már... - nyitott be a szobába Zayn gyorsan, de mikor meglátott picit zavarba esett. A meglepődés, és a csalódás váltakozott az arcán. - Jaa, hogy zavarok. - nevetett fel kínosan, mire én Niallra néztem, aki szintén csak nevetett a párnába. Becsapta az ajtót, és már itt sem volt. Magamra tekertem a takarót, és a tegnapi pólóm és nadrágom felkapva szaladtam be a fürdőbe. Ott véglegesen kitört belőlem a sírás. Hogy tehettem ilyet? Ez nem én vagyok. Jobb lesz ha véglegesen békén hagyom őket. Soha többet vissza nem jövök. Kimentem a fürdőből, meglepetésemre Niall már nem volt a szobában. Lementem a lépcsőn, és felkészültem azokra az égető tekintetekre, amik nem sokkal később lyukat fúrtak a hátamba. A konyhából figyeltek. Rájuk néztem. Megláttam Harry csalódott arcát, ami csak a látszat volt, mert az asztal alatt felmutatta a hüvelyk ujját. Ez az igazi Harry. Liam tekintetéből semmit sem tudtam kivenni. Csak azt, hogy utál. Niall vigyorgott, Louis meg...Ő még csak a szemembe se nézett. Zayn pedig lehajtott fejjel ette a rántottáját. Utoljára végig néztem a társaságon, kiléptem az ajtón. A levegő hűvös volt, és felhős. Éppen illik a kedvemhez. Nem tudom, mért voltam ilyen hülye. Az vagyok és kész. Elbúcsúztam a háztól, és indultam volna haza, ha nem állítanak meg.
  - TIffany állj meg! - rohant utánam Zayn.
  - Neked utálnod kéne! - mondtam sírosan.
  - De nem utállak. - húzta félmosolyra a száját.
  - Zayn van barátom. - hátráltam, mire ő csak jobban jött felém.
  - Akit most csaltál meg. - jegyezte meg gúnyosan.
  - Ahhoz neked mi közöd van? - beleütköztem a kerítésbe mire utolért. Szánkat csak néhány centiméter választotta el, mikor megszólalt:
  - Itt hagytad a melltartód. - vigyorgott. Basszus.
  - És...és..hol van? - nyögtem ki nehezen a kérdést zavaromban.
  - Bent. Azzal dobálóznak éppen. - a vigyort nem lehetett lemosni az arcáról.
  - Tartsátok meg. Emlék. - vontam meg a vállam lazán, és elmentem. Dobálózzanak csak. Az ő értelmi szintjük nem az enyém. Egy melltartóval kevesebb. Majd veszek egy újat. Lépteimet sietősre vettem, nehogy újra utolérjenek. Berontottam a házunk ajtaján, talán picit hangosan, de berontottam, amit Cia is meghallott.
  - Uramisten, hogy nézel ki?? -kérdeztem barna hajára utalva.
  - Jól. - vont vállat. - Sokkal jobban mint te ebben a pillanatban. Rád is rád férne egy átalakítás. Ma bulizunk. És pasizunk. - gondolta át a dolgokat. - Persze miután megcsináltam a hajad. - húzott el, mert én konkrétan lefagytam. Tény, az hogy magamba roskadva átsírom az egész délutánt, a húgommal nem fog bejönni. Ő az, aki mindig átsegített a nehéz időszakaimon. Jobb testvért nem is kívánhatnék.
  Miközben ő csinálta a hajam és sminkelt, addig én kisírtam neki a lelkem, amit ő csendben hallgatott. Egyébként az új haja csodálatos. Sötét barna, ami nagyon jól áll neki, olyan rossz kislányos. Meg tudom érteni miért csinálta.

  Na igen. Az igazi bulizóhely. Bűzlik a piás emberektől, ráadásul cigi szag keveredik vele, amit inkább egy öklendezéssel ajándékozom meg, nem hogy egy erős szívással.
  - Pasizzunk be! - ordította a fülembe Acacia. Ja, a nagyon hangos tipikus 'tucc-tucc' zenét kihagytam. Annál nincs jobb, ha beszakad a dobhártyád.
  - Hogyan? Vegyem le a melltartóm, és dobjam fel? -kérdeztem gúnyosan.
  - Például. - Ő ezt tök komolynak vette. Hát jó.
  - Figyelj, én hívok magamnak egy taxit, mielőtt valami baj lesz. - nem tetszett nekem ez a hely. Nagyon nem.
  - Előbb igyunk máár. - nyafogott.
  - Igyál.
  - Nem, nem. Igyunk! - mondta, és a kocsmáros felé fordult, aki hmm... elég jóképű volt.Kért magunknak két pohár nemtommit' ( túl hosszú neve van, nem bírtam megjegyezni ). Odaadta nekem az egyik poharat, és biztatóan rám mosolygott. Biztos valami erős cucc. Nem baj, bulizunk, igyuk meg! - gondolatok cikáztak az agyamban, amikre muszáj volt hallgatnom. Nem az voltam, aki igazából. Az voltam, aki azt szeretné, hogy megfeleljen másoknak. És az, nem én voltam. Rá kellett döbbennem, hogy az alkohol, mit tud kihozni belőlünk. Azt aki a szívünk mélyén ott rejtőzik. Annak hatására elfelejtünk minden rosszat, odaadjuk magunkat a tudatalattinknak. Ez történt velem is a hetedik lötty után. Elkezdtem erotikusan táncolni egy jóképű, teletetovált pasassal, aki khm...szebb volt mint a pultos gyerek. Ez az igazság. Mikor már a nyakam kezdte szívni - annyira nem voltam berúgva -, akkor már inkább odaadtam egy másik csajnak. Szerintem észre se vette, hogy eltűntem. Mindegy.
  A tömegen áttolakodva kezdtem el keresni a húgom a színpadnál. Csak ezen a helyen lehet. Éééés itt is van. Éppen nyugodtan smárol le egy pasit. Elhúztam tőle (épphogy megbírt állni a lábán), amit nem fogadott boldogan, de egyszerűen már nem bírtam ott maradni. Kiérve a friss levegőre örömmel tapasztaltam, hogy ilyen is van. Hívtam egy taxit, ami elég hamar (?) meg is jött. Elég gyorsan behúztam a kocsiba Acaciát, ahol egy nem várt személyt véltem felfedezni....


hello everybody :33 itt van a 6. rész /2 ami szintén rövid lett csakúgy mint az előző :D nagyonnagyonnagyon szépen köszönöm a több mint 200 oldalmegjelítést <33 ti vagytok a best! :) a következő rész olyan pépntekre várható. bye-bye everybody :DD
                                                                   süsü xx

6. rész

Az idő múlásával a dolgok változnak. Csak úgy, mint az emberek, akik egyik pillanatban utáltak, másikban pedig, sajnálják amit veled tettek. Neked, meg fogalmad sincs róla, hogy akkor most mi a helyzet. Valahogy így érzek most én is
- Tiffany Clark

  - Ezeket bármikor elmondhattad volna. - simítottam végig a kezén. 

  - E-el cse-e-esztem a-aaz élete-em.. - bőgte szaggatottan. 

  - Erről szó sincs. Attól, még hogy Louissal nem jöttek össze dolgok, nem rontottál el semmit. 

  - De te is láttad, hogy mennyire dühös volt rám. 

  - Mert? Dühös volt az biztos. De, hogy rád-e... Azt nem lehet tudni.
  - Hogy érted? - nézett rám, kisírt nagy szemeivel. Lesz munkám. 

  - Tudod Louis...néha eléggé furcsa. Szeretem meg minden, de néha nagyon furcsa. És emlékszel még azokra a napokra, mikor először mutatott be neki minket Zayn. Akkor is, ha te nem, de rajtam valami nagyon sokkolta. Már próbáltam rátérni, de mindig terelte a szót. 

  - Ez azt jelenti, hogy...hogy valami baja lenne?
  - Nem tudom... Rég láttam. Ezt ilyen gyorsan nem tudom megállapítani.
  - Elegem van. - verte még mindig a fejét a párnába.
  - Asszem én elmegyek sétálni. Egyedül. Ki kell szellőztetnem a fejem. - sóhajtottam nagyot. Ennek csak a fele igaz. Sőt, ha úgy vesszük az egész. Mert hát elmegyek sétálni, ki kell szellőztetnem a fejem...Csak a 1D ház lesz a célom.
  - Rendben. Egyébként Nina találkozni akar veled.

  - Engedjetek be! - dörömböltem újra. Már vagy 5 perce itt állok, és mintha semmi sem történne.
  Ártottam valamit nekik? Most békültem ki velük.
  - Szia. - nyitotta ki ziláltan az ajtót Harry.
  - Hello. - néztem rá furán. Haja kócos, ruhája épphogy rajta van, és zilál. Asszem rosszkor jöttem. Bementem az ajtón, Louis nevét kiabálva, és megláttam egy gyönyörű lányt a lépcsőn. Ránéztem Göndörkére, aki észrevehetően kínosan érezte magát.
  - Ajj, Hazz nem fejeztem be a hajad festését. Sőt, még el se kezdtem. Vagyis. Huppsz. - nézett zavartan a lány.
  - Lou kérlek.
  - Harry te fested a hajad? - kérdeztem meg, elfojtott nevetéssel.
  - Ééén? Dehogyis. Soha. - arcom láttán, tudta, hogy én nyertem - jó, bevallom, igen, festem. A sötétebb jobban áll, nem? - kérdezte, mire akaratlanul is felnevettem.
  - De. Sokkal.
  Megkérdeztem merre találom Louist, mire felmutatott az emeletre. A házat jól megbámulva mentem fel a lépcsőn. Mindenhol a srácok képei, csoki barna falakon. Nagyon jól nézett ki. Mondjuk azt, hogy bárhova nézek meglátom a fiúk arcát, az picit egós. De mindig is ilyenek voltak, ilyenek is maradnak. Fölérve a lépcsőn találtam egy nagy képet Harry arcáról, amin egy felirat állt: ne menj balra, mert megbánod. Ez már rögtön felcsigázta az érdeklődésemet, és elindultam balra. Lehajtott fejjel vettem elő a telefonom, ami időközben rezegni kezdett. Már kihúztam volna a zsebemből, mikor beleütköztem valakibe.
  - Mit keresel itt? - kérdezte haragosan.
  - Per pillanat Louist. - válaszoltam a keresel szóra.
  - Mért vagy itt? Ki engedett be?
  - Harry. És bocs, de mihamarabb beszélnem kell Louisszal.
  - Mert?
  - Mi ez? Kihallgatás?
  - Az. - vágta rá rögtön. Kikerültem, de ő gyorsabb volt és elkapott.
  - Niall, ne! - kiabáltam, amire reflexből befogta a szám.
  - Csönd! Még a végén valaki meghallja. - mondta, és elcipelt egy szobáig.
  - Mit akarsz? - suttogtam, miközben kapálóztam, hogy tegyen le.
  - Majd meglátod. - ez az egy válasz van, amit szívből utálok. Sóhajtottam. Bevitt a saját szobájába, és letett az ágyra. - hallgatlak.
  - Tessék? - kérdeztem rá, semmit sem értve.
  - Mesélj. Mindenről tudni akarok.
  - Niall, tegnap szívből utáltál. Most meg azt akarod, hogy meséljek neked? Mit, Csipkerózsikát? - vettem fel a 'durci vagyok, te meg egy rohadék' stílusomat. Niallnak látszólag tetszett, mert felnevetett.
  - Még mindig utállak. - mondta pimasz mosollyal a szája szélén, mire én puffogtam - de szeretnék ezen változtatni.
  - Mire gondolsz?

Acacia szemszöge

  Úgy pofon vágnám magam! Szegény Louis megbántottam. Pedig csak két hete kezdtünk el járni, mikor táborban voltam, és ők is ott voltak. Tiffanynak erről nem mondtam semmit, mert a kapcsolatunkon - még akkor derült ki, hogy költözünk - nem segített volna. De így, hogy most konkrétan a szomszédságunkban laknak, nehéz dolgunk lesz. Neki is, meg nekem is. Most meg olyan rendes volt, hogy megnyugtatott. Nem ordította le a fejemet, mert hazudtam. Ez tőle szokatlan, egyben aranyos dolog volt.
  Fogtam magam, és új életet akartam kezdeni. Pasi nélkül. Nem érdekel, hogy még szeretem Louist, nekem egyedüllétre van szükségem.És egy kis átalakulásra. Felkaptam a táskám, a kocsikulcsommal együtt. Az elhatározásom az volt, hogy elmegyek egy fodrászhoz, csak mint rájöttem ez nem New York, hanem London. Nem ismerem az itteni fodrászokat. De felhívtam a régi fodrászom - próba szerencse - hátha tud valakit ajánlani.
  - Hallo, itt Ann Anderson, mesterfodrász.
  - Szia Ann, itt Cia. - mosolyogtam, amit szinte biztos, hogy érzékelt, még akkor is ha telefonon beszéltünk.
  - Jajj Acacia! De rég beszéltünk! Milyen London! Egyszer meghívhatnátok!
  - Szuper, és biztos fogsz itt járni.
  - Egyébként mért hívtál? - kérdezte, miközben hallani lehetett háttérzajként egy hajszárítót.
  - Csak azért, hogy ajánlj valakit itt Londonban.
  - Mi az csak nem új sérót akarsz?
  - Dehogynem. Rossz kislány akarok lenni.
  - Grrr - nevetett fel Ann - asszem tudok valakit. - bediktálta a címet, és letettük. Tény, hogy én és a fodrászom között egy baráti kapcsolat van. Ő az, aki másfél órán át, akár  levegővétel nélkül is beszélni, megállás nélkül. ( Jó, oké nem biztos, de lehet, hogy nem szokott levegőt venni. )
  Elindultam, és néhány kör után meg is találtam azt a fodrászszalont.


Hii everybody! :D Remélem tetszett a rész, és bocsi hogy ilyen rövid lett, de minél hamarabb túl akartam rajta esni :S Észrevehettétek, megújult a fejléc! Nem lett a legjobb, de remélem megfelel ;) Chatet is kiakartam rakni, csak az én színkeverésem valahogy túl neonzöld lett :D szóval megkértem barátnőmet csinálja meg, és lassacskán chatelni is tudni fogunk. A következő rész pedig várhatólag hétvégén, ha nem akkor legkésőbb jövőhét szerdáig érkezik. A részek gyakorisága valószínűleg heti lesz, de majd meglátjuk :D bye-bye everybody <3
                                                        xx Süsü