6. rész /2

Változás néha mindenki életében kell. - Acacia Clark

 Arra ébredtem, hogy a nap besütött az ablakom, és valaki megsimítja a meztelen hátam. Átfordultam a másik oldalamra, csak hogy a szemébe tudjak nézni.
  - Nem kellett volna. - mondtam lesütött szemmel.
  - Mért, te megbántad? - Őszintén? Ez volt életem legnagyobb hibája. Félve bólintottam, amire felsóhajtott.
  - Niall, én nem érzek irántad semmit. Rendben? - néztem mélyen a szemébe.
  - Én sem irántad. De valld be, hogy élvezted. - kacsintott, és felállt. Meglepetésemre volt rajta boxer.
  - Hol vannak a ruháim?
  - Ne tereld a szót. Élvezted vagy nem? - bólintottam, mert bevallom, valahol szükségem volt erre. És úgy is kiszedte volna belőlem. Időspórolás.
  - Niall. Hogy fogok én innen kimenni úgy, hogy senki ne lásson meg? - kérdeztem félve.
  - Hát Tiffany ez egy nehéz kérdés. - szívből leordítottam volna a fejét, hogy nem Tiffany, hanem Tiff, de nem tettem. És azóta sem tudom miért - Asszem egy ideig itt leszel, amíg el nem megyünk próbálni. Aztán majd nyitva hagyom az ajtót, hogy ki tudjál menni.
  - Mikor mentek próbálni?
  - Kábé fél óra múlva - nézett az órájára, aztán csak simán bedőlt mellém. - De addig alszom. - Lehunyta a szemét és 'aludt'. Mosolyogva felültem az ágyon - persze csak takaróval - és tekintettemmel a ruháim kerestem.
  - Niall, keljél már... - nyitott be a szobába Zayn gyorsan, de mikor meglátott picit zavarba esett. A meglepődés, és a csalódás váltakozott az arcán. - Jaa, hogy zavarok. - nevetett fel kínosan, mire én Niallra néztem, aki szintén csak nevetett a párnába. Becsapta az ajtót, és már itt sem volt. Magamra tekertem a takarót, és a tegnapi pólóm és nadrágom felkapva szaladtam be a fürdőbe. Ott véglegesen kitört belőlem a sírás. Hogy tehettem ilyet? Ez nem én vagyok. Jobb lesz ha véglegesen békén hagyom őket. Soha többet vissza nem jövök. Kimentem a fürdőből, meglepetésemre Niall már nem volt a szobában. Lementem a lépcsőn, és felkészültem azokra az égető tekintetekre, amik nem sokkal később lyukat fúrtak a hátamba. A konyhából figyeltek. Rájuk néztem. Megláttam Harry csalódott arcát, ami csak a látszat volt, mert az asztal alatt felmutatta a hüvelyk ujját. Ez az igazi Harry. Liam tekintetéből semmit sem tudtam kivenni. Csak azt, hogy utál. Niall vigyorgott, Louis meg...Ő még csak a szemembe se nézett. Zayn pedig lehajtott fejjel ette a rántottáját. Utoljára végig néztem a társaságon, kiléptem az ajtón. A levegő hűvös volt, és felhős. Éppen illik a kedvemhez. Nem tudom, mért voltam ilyen hülye. Az vagyok és kész. Elbúcsúztam a háztól, és indultam volna haza, ha nem állítanak meg.
  - TIffany állj meg! - rohant utánam Zayn.
  - Neked utálnod kéne! - mondtam sírosan.
  - De nem utállak. - húzta félmosolyra a száját.
  - Zayn van barátom. - hátráltam, mire ő csak jobban jött felém.
  - Akit most csaltál meg. - jegyezte meg gúnyosan.
  - Ahhoz neked mi közöd van? - beleütköztem a kerítésbe mire utolért. Szánkat csak néhány centiméter választotta el, mikor megszólalt:
  - Itt hagytad a melltartód. - vigyorgott. Basszus.
  - És...és..hol van? - nyögtem ki nehezen a kérdést zavaromban.
  - Bent. Azzal dobálóznak éppen. - a vigyort nem lehetett lemosni az arcáról.
  - Tartsátok meg. Emlék. - vontam meg a vállam lazán, és elmentem. Dobálózzanak csak. Az ő értelmi szintjük nem az enyém. Egy melltartóval kevesebb. Majd veszek egy újat. Lépteimet sietősre vettem, nehogy újra utolérjenek. Berontottam a házunk ajtaján, talán picit hangosan, de berontottam, amit Cia is meghallott.
  - Uramisten, hogy nézel ki?? -kérdeztem barna hajára utalva.
  - Jól. - vont vállat. - Sokkal jobban mint te ebben a pillanatban. Rád is rád férne egy átalakítás. Ma bulizunk. És pasizunk. - gondolta át a dolgokat. - Persze miután megcsináltam a hajad. - húzott el, mert én konkrétan lefagytam. Tény, az hogy magamba roskadva átsírom az egész délutánt, a húgommal nem fog bejönni. Ő az, aki mindig átsegített a nehéz időszakaimon. Jobb testvért nem is kívánhatnék.
  Miközben ő csinálta a hajam és sminkelt, addig én kisírtam neki a lelkem, amit ő csendben hallgatott. Egyébként az új haja csodálatos. Sötét barna, ami nagyon jól áll neki, olyan rossz kislányos. Meg tudom érteni miért csinálta.

  Na igen. Az igazi bulizóhely. Bűzlik a piás emberektől, ráadásul cigi szag keveredik vele, amit inkább egy öklendezéssel ajándékozom meg, nem hogy egy erős szívással.
  - Pasizzunk be! - ordította a fülembe Acacia. Ja, a nagyon hangos tipikus 'tucc-tucc' zenét kihagytam. Annál nincs jobb, ha beszakad a dobhártyád.
  - Hogyan? Vegyem le a melltartóm, és dobjam fel? -kérdeztem gúnyosan.
  - Például. - Ő ezt tök komolynak vette. Hát jó.
  - Figyelj, én hívok magamnak egy taxit, mielőtt valami baj lesz. - nem tetszett nekem ez a hely. Nagyon nem.
  - Előbb igyunk máár. - nyafogott.
  - Igyál.
  - Nem, nem. Igyunk! - mondta, és a kocsmáros felé fordult, aki hmm... elég jóképű volt.Kért magunknak két pohár nemtommit' ( túl hosszú neve van, nem bírtam megjegyezni ). Odaadta nekem az egyik poharat, és biztatóan rám mosolygott. Biztos valami erős cucc. Nem baj, bulizunk, igyuk meg! - gondolatok cikáztak az agyamban, amikre muszáj volt hallgatnom. Nem az voltam, aki igazából. Az voltam, aki azt szeretné, hogy megfeleljen másoknak. És az, nem én voltam. Rá kellett döbbennem, hogy az alkohol, mit tud kihozni belőlünk. Azt aki a szívünk mélyén ott rejtőzik. Annak hatására elfelejtünk minden rosszat, odaadjuk magunkat a tudatalattinknak. Ez történt velem is a hetedik lötty után. Elkezdtem erotikusan táncolni egy jóképű, teletetovált pasassal, aki khm...szebb volt mint a pultos gyerek. Ez az igazság. Mikor már a nyakam kezdte szívni - annyira nem voltam berúgva -, akkor már inkább odaadtam egy másik csajnak. Szerintem észre se vette, hogy eltűntem. Mindegy.
  A tömegen áttolakodva kezdtem el keresni a húgom a színpadnál. Csak ezen a helyen lehet. Éééés itt is van. Éppen nyugodtan smárol le egy pasit. Elhúztam tőle (épphogy megbírt állni a lábán), amit nem fogadott boldogan, de egyszerűen már nem bírtam ott maradni. Kiérve a friss levegőre örömmel tapasztaltam, hogy ilyen is van. Hívtam egy taxit, ami elég hamar (?) meg is jött. Elég gyorsan behúztam a kocsiba Acaciát, ahol egy nem várt személyt véltem felfedezni....


hello everybody :33 itt van a 6. rész /2 ami szintén rövid lett csakúgy mint az előző :D nagyonnagyonnagyon szépen köszönöm a több mint 200 oldalmegjelítést <33 ti vagytok a best! :) a következő rész olyan pépntekre várható. bye-bye everybody :DD
                                                                   süsü xx