5. rész

Zayn szemszöge:

  Reggel arra keltem fel, hogy egy párnát ölelek. Gondolom Tiff elment. Sóhajtottam, és felültem az ágyon. Mért vagyok ilyen szerencsétlen? Komolyan mondom kiszállok a bandából, ha ezen múlik minden. Minden bajnak vége, és együtt lehet Vele. Akkor ölelhetem ahányszor csak akarom, bármikor érezhetem csókjait... Mint régen. 

  Egy kopogás zökkentett ki a gondolatmenetemből. 

  - Gyere csak be. - mondtam. Harry kinyitotta az ajtót, és csendben belépett. 

  - Elment. - mondta lehajtott fejjel. 

  - Tudom. - válaszoltam frappánsan, a mellettem lévő üres helyre mutatta. 

  - Nem, nem úgy. Hanem örökre. - itt elcsuklott a hangja. 

  - Mi? 

  - Nem fog visszajönni. 

  - Mert? Mért ne jönne vissza? - nem értettem semmit.

  - Azt mondta kilép az életünkből. Ne is keressük. - állj. 

  - Te beszéltél vele?

  - Mikor lejött igen... Vagyis csak ő beszélt. 

  - És hagytad elmenni. Gratulálok. - álltam föl. Vissza fogom szerezni. Bármi áron. Tegnap úgy hoztuk el, hogy aludt. Az az emlék, mikor régen egyszer elaludt az ölemben, mert átbeszéltük az éjszakát...Az fájt. Nagyon fájt, és még mindig fáj. Azt akarom, hogy mellettem legyen! Magam mellett akarom tudni. Hogy biztonságban legyen. 

  - Hová mész? - kérdezte Harry. 

  - Hozzá. 

  - Ne. Hagyd. Mit érsz vele? És különben, stúdióznod kell ma. - nézett bele a naptáramba. Tényleg! 

  - Kihagyom. - rántottam meg a vállam. 

  - Azt akarod, hogy Paul végleg eltiltson Tiffanytól? 

  - Nem. - mondtam. - Jó elmegyek. De utána békén hagysz. 

  - Szerintem te mire hazaérsz, én aludni fogok. - ne. Ezek szerint egész napos. 

  - Békén hagynál? Szeretnék öltözni. - közöltem feldúltan. Mit fog rólam így gondolni Tiff? Hogy hagyom a francba? Francba. 

Tiffany szemszöge:

Acacia elment valami barátnőjével shoppingolni. Persze csak miután megtudta hogy élek, és kifaggatott, plusz bocsánatot is kért. Szóval most egyedül vagyok itthon, és örömmel tapasztalom, hogy van itthon kaja.
  Leültem egy tál müzlivel a kezemben, és azt kezdtem majszolni. A házat vizslattam, mikor meghallottam a csengő hangját. Még lopva ettem két falatot a müzlimből, és megnyomtam a kapunyitógombot. Meg se kérdeztem ki az csak megnyomtam. Huppsz. Lépteket hallottam, ami egyre közeledik a konyhához. Na jó, én félek. Mi van, ha ez a láncfűrészes gyilkos?
  - Szia Tiffany. - nem láttam, de hallottam, ahogy mosolyog. Nem szóltam semmit. - Tiffany! Látlak. - körbenéztem, és betudtam lőni, hogy hol van. Harry állt ott. Az én házamban. Előttem. És én még mindig meg se szólaltam. - Jajj, Tiffany nem harapok. - ez nekem édes kevés. - Tudod mit? Akkor én megyek is. - felőlem.
  - Vagy nem. - távozhatnál édes Harry. - Addig itt maradok, amíg ki nem békülünk.
  - Tényleg? El se fogsz mozdulni? Akkor én megyek is.
  - Nem, nem. - kapta el a csuklómat, és erősen szorította.
  - Harry, engedj el! - kiabáltam.
  - Nem. Hallgass meg.
  - Minek Harry? - néztem rá könnyeimmel küszködve. Nem sokára megtalálják az elrejtett útat, és előtörnek. - Mindent elmondtam reggel. Hagyjuk az egészet. Hagyjuk békén egymást. - elakartam menni, de csak jobban szorította a csuklóm. - Harry, ez fáj!
  - Bocsánat. - suttogta, mire felnéztem rá. - Figyelj, é-én csak segíteni akarok. - dadogta. - Sajnálom, ahogy bántam veled. Nem akartam. Őszintén sajnálok mindent. - nem szóltam semmit, ezért folytatta. - Túl gyorsan jött ez az egész. Fogalmam sem volt, hogyan reagáljak. És szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Újra kezdhetnénk, mintha...Mintha még nem is ismertük volna egymást. - fejét lehajtotta, és úgy tűnt, komolyan gondolja. Előttem egy férfi bocsánatért könyörögve mindjárt elbőgi magát. Ilyenkor mit lehet tenni?
  - Megbocsátok. - mosolyogtam rá, mire felnézett. Szemei csillogtak. - Nem kell elölről kezdeni. A jók megmaradhatnak, de a rossz napokat felejtsük el. - megölelt. Visszaöleltem. Kibékültünk.


  A kanapén ültünk. Harry az ölembe hajtotta a fejét, amit én kihasználtam, és a göndör fürtjeit birizgáltam. Több órája ebben a pózban voltunk, és beszélgettünk. Úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes pár.
  - Harry csak én hallottam, hogy csöngettek? - néztem rá fölülről.
  - Én nem hallottam semmit. - felnevettem, és már keltem volna fel, ha nem szólal meg. - Ne hagyj itt! Ez olyan kényelmes helyzet. - mosolyogva felálltam, és beleszóltam a kaputelefonba:
  - Ki az?
  - Louis vagyok engedj be. - hallottam meg barátom hangját, a vonal túlsó végéről. Megnyomtam a gombot, amivel kinyitottam neki az ajtót. Elég hamar meghallottam az ajtó nyitódását, és megpillantottam csurom vizes barátomat.
  - Mi történt, ruhában zuhanyoztál? - éreztem, ahogy Harry erős karjai a derekam köré fonódnak.
  - Zuhog kint az eső. - rúgta le magáról a cipőjét. - Harry, de... - felnézett, és meglátott minket. - Ti jártok? - kérdezte értetlenül.
  - Aha. - válaszolta helyettem is. Ezt megkaptam. Majdnem mondtam valamit, de Harry erősebben ölelt, ezzel azt tudatva, maradjak csöndben.  Valami háttere biztos van a dolognak. Majd később elbeszélgetek vele a dologról.
  - Úristen. Zayn mit fog ehhez szólni? - nézett ránk értetlenül.
  - Volt néhány éve, hogy túllépjen rajta.
  - De jó megint botrány lesz. - gondolkozott hangosan, - de Tiffany, igazából azért jöttem, hogy beszélgessünk. - nem tudtam mit akar, de kíváncsian hallgattam - De így nehezebb lesz.
  - Mit szeretnél Louis?
  - Békülj ki Zaynnel. Szeret téged, és te is szereted őt. És tudom, hogy ti nem jártok. Látszik rajtatok. - ekkor nyílt az ajtó.
  - Tiffany képzeld, Nina meg szeretne isme... Ti meg mit kerestek itt? - hagyta félbe mondatát. - És köztetek mi történt? - ja igen, még mindig öleltek hátulról.
  - Acacia nyugodj meg. - szóltam nyugodtan - te meg engedj el. - néztem rá Harryre. - Nekem Eric a pasim. Ezt mindannyiótoknak (van ilyen szó egyáltalán? vagy rosszul írtam? szerk. meg.)  mondom, mielőtt még kreálnátok a fejetekben mindenféle összeesküvést. És Harry, ha megkérhetlek. - mutattam az ajtó felé.  Vette az adást, felvette a kabátját, és kiment a zuhogó esőbe.
  - Tiffany, mért csinálod ezt? Te Zaynt szereted. - hangsúlyozta ki a 'te' szót.
  - Szeretem, és a szerettem között óriási különbség van.
  - Harry csak ágyba akar vinni. - mondta Cia, mire mindketten kérdőn néztünk rá. Mi van? - Én is csak ezért kellettem neki. - hajtotta le a fejét.
  - Te nem velem feküdtél le elsőnek? - ordított Louis. Még sosem láttam ilyennek, de ez volt a legkisebb probléma. Kivel feküdt le a húgom?
  - Én azt hittem csak Freddel volt meg. - suttogtam magam elé, lefagyva.
  - Ki az a Fred? És én mért nem tudok róla? - ordította vöröslő fejjel Louis.
  - Louis, csakhogy tudd, nem te voltál az első! Szakítok! - felelte nyugodtan Acacia, de tudtam, hogy belül tombol.
  - Ti jártok? - egyre nehezebb volt felfognom azt, ami körülöttem zajlik.
  - Jártunk. - felelték kórusban, és Louis becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Elment.
  - Na jó, mi folyik itt? - kérdeztem a testvéremtől.


Hello everybody..:) Mizujs? Mint láthatjátok, meghoztam az új részt. Még picit kacifántos, de nemsokára már egyenesbe fog menni.:') Mondjuk akkor is lesznek bukkanók;) Komizzatok, Pipáljatok, nem harapok;) Xx

4. rész

  Nem kellett sokat sétálni, úgy van ahogy Cia mondta. Szinte a szomszédságunkban laknak, csak kicsit beljebb.
  - Nem fogok bemenni. - torpantam meg. Útközben ezt sokszor, talán túl sokszor eljátszottam.
  - Ha még egyszer megállsz megmondom az egyik pasasnak, hogy szereted.
  - Én egyiket se szeretem! Mindegyiket utálom! El se akartam ide jönni! - a sírás kerülgetett. Féltem, hogy mi lesz ha újra látnak.
  - Na, és akkor ha nem jössz el, mit mondjak nekik? Azt hogy Tiffany fél, a sztároktól? Vagy esetleg a férfiaktól?
  - Rendben bemegyek. - adtam meg magam. Ekkor mindketten ránéztünk a csengőre.
  - Megnyomjam? - kérdezte Acacia.
  - Majd én. - nyúltam oda, de a gomb előtt az ujjam megállt pár centivel. Erőt vettem magamon, és akaratlanul is megnyomtam.
  - Ügyi vagy. - bunkó. Ekkor kinyílt a kapu. Csak úgy magától. - Nekünk mért nincs ilyenünk? - motyogta bosszúsan maga elé Cia, és belépett előttem. Egy hosszú járda szerűségen mentünk át az egész kerten a házig, ahol az ajtóban a szőke állt.
  - Sziasztok - mosolygott Acaciára,de mi mikor engem meglátott az a mosoly egy vicsorrá vállt. Mintha meg sem láttam volna, kikerültem és besétáltam a házba. Egy gyönyörű nagy előszobát pillantottam meg, mire tátva maradt a szám. A szobából belehetett látni a nappaliba, és amint azt megláttam, megállt bennem az ütő, olyannyira, hogy még a számat elfelejtettem becsukni.
  - Tetszik? - kérdezte valaki mögülem és átkarolt. Körbenéztem, és örömmel tapasztaltam, hogy a szőkék elmentek.
  - Rég hallottam a hangodat. - fordultam meg.
  - Dehogyis. A koncerten ott voltam. - vigyorgott rám azzal a pimasz mosolyával.
  - Hiányoztál. - bújtam hozzá. - Bocsi, hogy nem kerestelek.
  - Nekem kell bocsánatot kérnem. - vont még szorosabban magához. - Sajnálom, hogy ott kellett hagyunk téged egyedül.
  - Nem a te hibád, Louis. - néztem a szemébe. Csak rám mosolygott, és betessékelt a nappaliba. Mikor megláttam, és felfogtam hol vagyok, rögtön elment az egész kedvem. Louis volt volt mindig az, aki megértett. Valami erő van közöttünk, ami összetart, mert így is, három év után nem haragszunk egymásra. Mikor elmentek az első turnéjukra, Zayn annyit hezitált még akkoriban, hogy én vagy a banda, - amit persze mindenki hallott, mert a koncentráló képessége is a nullára csökkent - hogy végül helyette döntöttek. Louis ekkor is mellettem állt, és támogatta Zaynt. De a többiek azok mind ellenem voltak.
  - Sziasztok. - köszöntem, és leültem Louis mellé a kanapéra. Ő átölelt, én meg a vállára hajtottam a fejem.
  - Hello. - óó a kis irigy Zayn. Látszott rajta, hogy zavarja Louis, de próbálta visszafogni magát. A többiek meg se szólaltak, csak ültek faarccal. Gondoltam változtatok ezen.
  - Szia Harry. - mondtam pici gúnnyal a hangomban.
  - Asszem kész a csirke. - állt fel Harry a fotelből, és elment.
  - Szia Liam. - köszöntem harmadszorra. Louis picit rálépett a lábamra, hogy fogjam vissza magam, de ismer. Az nem megy könnyen.
  - Szia. - köszönt vissza semleges arccal, amikor egy újságért hajolt le.
  - Hogy vagy? - nem, nem hagyjuk abba a beszélgetés Leyum baby.
  - Kösz jól. - ilyenkor nem illik visszakérdezni??
  - Köszönöm kérdésed én is jól vagyok. - Acaica csak tátogott, hogy most hagyjam abba, Louis pedig bokán rúgott.
  - Tessék? - nézett fel az újságból.
  - Attól, hogy még ekkora sztárocskák vagytok, és meghívtok magatokhoz enni. legalább annyira méltassatok, hogy hozzám szóltok! - akadtam ki, már-már hangosabban.
  - Nem mi hívtunk meg. - motyogta maga elé Niall.
  - Ja bocs. - álltam fel. - akkor sziasztok. SZIA HARRY. - ordítottam. Felkaptam a táskám, és a sírás határán, kirohantam. Nem lehet igaz. Elegem van. Kinyitottam a kaput - szerencsére nem zárták be -, és futottam. Minél messzebb annál jobb. Egyszer csak azon kapom magam, hogy egy rét közepén állok, és nem tudom merre tovább. Lefeküdtem, és az eget kezdtem kémlelni.

Acacia szemszöge:

  - Hát gratulálok. - mondtam az ajtócsapódás után.
  - Bocs. De ő volt velünk - folytatta volna Niall, de csúnyán néztem rá, ezért picit változtatott a mondandóján. - khm...nem kedves.
  - Jó megértelek titeket, de...bocsi. - álltam föl.
  - Maradhatsz még... Miért mész el?
  - Tudjátok ő a nővérem. És fogalmam sincs hol van. Szóval megkeresem. - már indultam volna, mikor Zayn megszólalt.
  - Megyek veled.
  - Nem. Szerintem rád nincs szüksége ebben a pillanatban. Majd én megyek. - ellenült meg Louis.
  - Egyedül megyek. - sóhajtottam, és megfordultam. - én rángattam el ide. Az én hibám. Sziasztok. - feleltem, és elindultam. Inkább hazafelé vettem az irányt, mert ha el is indulnék megkeresni, nem találnám meg. Ez egy csendes környék, sok mezővel, amit én még nem ismerek. Simán eltévedhetnék. Tiffany pedig haza fog jönni. Van neki annyi esze.
  Otthon örömmel tapasztaltam, hogy nincs semmi kaja raktáron, ezért előkerestem a laptopom és rendeltem minden szükséges élelmiszert. Semmi kedvem nem volt elmenni vásárolni.

Tiffany szemszöge:

  Arra ébredtem, hogy valaki átkarol hátulról. Az illatáról rögtön felismertem. Egyáltalán mi történt? Hogy kerülök én ide? Nem a mezőn voltam, és..gondolom elaludtam. Jajj Tiffany! Tekintettemmel egy órát kerestem. 05:17. Korán van. Gyorsan lehámoztam magamról Zayn karjait, és lopakodva lementem. Elakartam innen tűnni, és soha, de soha vissza nem jönni. Halkan lebattyogtam a lépcsőn, ééés mit látnak szemeim. Harry ott figyel. Magabiztosan mentem lefelé, és közben kattogott az agyam. Vagy megölel, és bocsánatot kér, vagy én kérek bocsánatot rendes ember létemre, és mielőtt szóhoz jutna, elmegyek innen. Miért ilyen rövid ez a lépcső?
  - Harry. - sóhajtottam, mire rám kapta tekintetét. - Bocs. Mindenért. A tegnapiért, hogy itt jártam, hogy most itt vagyok, hogy egyszer az életetek részévé tartoztam. Most már nem lesz így. Ígérem. Elmegyek, nem kell látnod, nem jövök vissza. És ha hiányoznék? - nevettem fel kínosan. - Ááá ez nem történhet meg. Szia. - Harry mozdulatlanul állt, meg sem tudott szólalni. Kihasználva a helyzetet, leléptem. Hazafelé azon járt a fejem, hogy miért hozott újra össze a sors. Otthon próbáltam halkan bemenni, mert azt, hogy Acacia ilyen korán fent van az kétlem. Sikerült csöndesen ki-be csukni az ajtót, mikor megszólal a telefonom max hangerőn. Gyorsan elővettem,  lenémítottam, és remélni tudtam, hogy Cia nem kelt fel. A kijelzőn Eric neve villogott, de kinyomtam. Nincs kedvem vele beszélgetni.



Sziasztoook.!:) Mint láthatjátok, máris meghoztam az új részt, a múltkori késés miatt.:') Nyugodtan kommelnteljetek, hogy tudjam tényleg olvassátok e a blogom. Sokat jelentene tényleg:)<3 xx

3. rész

  Már visszaakartam menni, hogy ne lásson meg, de az értelmes húgom intett, így kénytelen voltam odamenni.
  - Szia - köszönt Zayn, egy kisebb mosollyal az arcán.
  - Hello. - mondtam kifejezéstelen arccal. - Cia, be kéne pakolni. - mondtam mielőtt még behívná. De nem. Mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.
  - Zayn nem akarsz bejönni? - kérdezte csábító mosollyal. Tudja mivel lehet felhúzni nálam a vizet.
  - Rendben. - MI??? ilyenkor azt kéne mondania, hogy bocs most nem, dolgom van. Ehelyett mit mond? Rendben, és magától (!!!) kinyitja a kaput.
  - Még egy kicsit vizesek vagyunk, szóval gyorsan átöltözünk...ha nem zavar. - mondta némi gúnnyal Acacia a hangjában.
  - Nyugodtan. - kacsintott Zaym, mire felnevetett. Mi folyik itt?
  Kérdőn néztem a húgomra, aki csak megragadta a karom, és felhúzott az emeletre. Beléptünk az egyik szobába, ahol olyan 'mondjad már mert különben véged' nézéssel néztem rá.
  -  Naaaaa szóóóóóóvaaaal kééééééépzeeeeeeld eeeeeel - kezdte nyálasan, de elhallgattattam.
  - Rendesen! - szóltam rá mogorván.
  - Jóó persze, persze... Szóval ugye te is észrevetted már, milyen eldugott környék ez? - kezdte mire bólintottam - És mivel ez London legeldugottabb helye... - Ó ne! Nem, nem, ez a mi helyünk! Nem akarok a sztárocskák szomszédságában lakni!
  - Ugye nem? - kérdeztem félve.
  - DE! Itt laknak ők is, csak picit beljebb. Ugye milyen jó? Azt mondta, ma menjünk át hozzájuk. Egyébként meg csak azért hívtam be, hogy felidegesítselek. Már szerintem el is ment.
  - Acaica Clark! Miért kellett ezt?
  - Hogy visszakapjad a régi szerelmed?
  - De én már elfelejtettem! Ericcel járok.
  - Jártál. Jártál. - mondta és elment. Fejcsóválva fejeztem ki nemtetszésemet, aztán megfordultam, mert arra sem volt időm, hogy körülnézzek a szobában. Halvány pink, fehérrel keverve. Már a szinről eszembe jutott, hogy ez nem lehet az én szobám, de mikor megláttam egy képet Zac Efronról, már biztos voltam benne. Így hát kimentem a szobából, és örömmel tapasztaltam, hogy Cia is ugyanígy tesz.
  - Ez a te szobád. - mondtuk egyszerre, és felnevettünk.
  Besétáltam a szobámba, és nem akartam elhinni mit látok. Sötét lila, fehér, gyönyörű tárgyak. Beugrottam volna az ágyamba, csak vizesen nem lett volna a legjobb ötlet...Gyorsan lementem a bőröndömhöz, és felcipeltem. Gyorsan előhalásztam egy ruhát, és bementem a saját (!) fürdőmbe, és lezuhanyoztam, mert már valószínű, megfáztam. Ez van. Mosolyogva álltam be a meleg víz alá. Jó volt végre ellazulni, úgy, hogy tudod, mindenki békén hagy. 10 percig folyattam magamra a vizet, aztán kiszálltam a kabinból. Megtörölköztem, és a vizes hajam, hagytam hogy úgy ahogy van a vállamra omoljon. Lementem a nappaliba, körülnézni. Találtam egy nagy tv-ét, ami előtt egy szép nagy fekete kanapé állt. Egész szoba fekete fehér, mégpedig stílusosan berendezve. Átmentem a konyhába élelem után kutatva. Sok mindent nem, de találtam egy zacskó chipset. A Megmentőm - gondoltam, és a zacskóval a kezemben, leültem a tv elé. Épp a csatornákat kapcsolgattam, mikor Cia lejött az lépcsőn, kisminkelve, kivasalt hajjal. Ó ne! Asszem, most jövök én.
  - Nem. - mondtam, és a számba öntöttem a chipset.
  - De. El fogsz jönni. - ellenült meg, és ő is szintén belemarkolt a zacskóba. - Egyébként mit nézünk? - huppant le mellém, mire felsóhajtottam. Nyert.
  - Fogalmam sincs. - feleltem, és tovább nyomogattam a kapcsolót.

  Ott álltam a tükör előtt felöltözve. Acacia begöndörítette a hajam, plusz feltett egy halvány sminket. Tetszettem magamnak, ami kivételes alkalom volt.

  - Mért kell ennyire kiöltözni?
  - Buli lesz.
  - Azt akarod mondani, hogy csak azért megyünk el, hogy több legyen a berúgott ember??
  - Nem.. Azt akarom mondani, hogy vacsira megyünk hozzájuk. Harry főzött. - áá ne. A főztjétől mindig elájultam. Az sok lenne. Nem az agyam, hanem a szám válaszolt.
  - Rendben. - Cia elismerően nézett rám, és bezárta a bejárati ajtót.
Indulhatunk.

2. rész

  ...Mosolyogva visszafordult.
  - Ha szeretnéd. - mondta és kacsintott egyet.

                                                                     *********

  Átbeszéltük az éjszakát, olyan hajnali fél 5 körül járhatott az idő, mikor Acacia is megjött. Furán néztünk egymásra, mert egyikünk se értette mit csinál a másik. De szerintem, saját magunk se tudtuk mit csinálunk.
  - Ööö Zayn tudnál várni egy percet? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet, én meg kihasználtam az alkalmat, és behúztam a húgom a fürdőszobába.
  Két percig mind a ketten csöndben ültünk, aztán erőt gyűjtöttem, és megszólaltam.
  - Nem fogok kimenni innen. Elcsesztem. - közben idegesen rágtam a körmöm. - ráadásul én hívtam be. Elmentem a saját bulimról, és idejött én meg behívtam. - folytattam, és egy könnycsepp kigördült a szememből.
  - Lefeküdtem Freddel. - vallotta be ő is hősies tettét. Ha minden normális lenne, most minimum kettőt lekevertem volna neki, de nem tettem. Ehelyett megöleltem. Neki olyan Fred, mint nekem Eric. Nem tehetett mást. - Nem ölsz meg? - kérdezte vigyorogva.
  - Tehetnék mást? - nevettem fel én is. - Mindegy Zaynt el kell innen tüntetni. Most. - adtam ki a parancsot.
  - Rendben. De hogyan?
  - Fogalmam sincs.  sóhajtottam fel, és kinyitottam az ajtót. Mikor Zayn meglátott, csak széttártam a karom. Vette az adást.
  - Hát akkor én megyek is. Mondjuk nem tudom hol van a hotel, de megtalálom...
  - Hívjunk neked tax... - kezdtem volna bunkón, de Cia közbevágott.
  - Alhatsz nálunk is. Csak nekünk olyan 2 óra múlva indulni kéne. - mondta, mire nekem is leesett. A költöztetők! Francba.
  - Nem, nem akarok zavarni. Szóval..már megyek is. Sziasztok.
  - Hello - mondta drága húgom, miközben azzal jó nagy agyával odament Zaynhez és adott az arcára egy puszit. Zayn tőlem is valami ilyet várt, de csak szia+integetés páros lett belőle. Zayn erre csak szomorúan (?!) bólintott egyet, és kiment.
  - Hjajj. - sóhajtottam fel mikor már becsukta az ajtót.
  - Milyen buli? - nézett rám gyanakvóan Cia.
  - A repülőn elmondom. Addig is aludjunk. - válaszoltam fáradtan, és felvánszorogtam a lépcsőn. Mivel már így is pizsiben voltam, beállítottam az ébresztőt egy óra múlvára, és bedőltem az ágyba. Szó szerint.

                                                                           *******

  A telefonom helyett az ajtó dörömbölésére ébredtem fel. Acaica volt az, hogy kapcsoljam már ki az ébresztőm, mert ő is arra ébredt, és már vagy fél órája hallja, ahogy kukorékol a telefonom. És én nem ébredtem föl. Hm.
  Miután leállítottam az ébresztőt, gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem egy topot, mellé egy rövid szárú farmerral. Aztán rájöttem, hogy Londonban nem biztos, ennyire jó lesz az idő, ezért rövid nacit, hosszú nacira cseréltem, és lementem reggelizni. Váratlanul megláttam az asztalon két pizzás dobozt.
  - Te pizzát rendeltél hajnali 8-kor?
  - Ja. Nincs itthon kaja. Tehettem volna mást?
  - Nem. - mondtam, és leültem, aztán elkezdtem megenni a giga pizzámat. Mindig is a legnagyobb adagot kértem, és ezt mindenki tudja jól, hogy én akár nálam nagyobb pizzát is megeszek. Csak ne legyen rajta ananász. Azt utálom. Bah.
  Miután mindketten megettük az utolsó morzsát is, siettünk ki, mert a megbeszélt taxi jött értünk. Utoljára elbúcsúztunk a háztól, és elindultunk a reptérre. Ha jól tudom a ház sorsa az lesz, hogy kiadják. Hah, anyuéknak nem elég az a pénz ami most van nekik. Még több kell. Végülis....


                                                                        ******

  - Tiffany, keljél fel mindjárt leszállunk. Hallod? - rázta a fejem a húgom. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog. Visszamosolyogta rá, és káromkodtam egy picit mert elaludtam a nyakam. De jó.
  - Tippeld meg hány medencénk lesz. - mondta Cia izgatottan mikor már a taxiban voltunk.
  - Minimum kettő. Plusz a jacuzzi.
  - Ez kevés.
  - Egy átlag embernek viszont maga az álom. - nevettem fel kínosan. - És te nem vagy átlag ember.
  - Hééé ezt ne kend rám! Te se vagy egy átlag ember! - akadt ki. Sajnos választ már nem adhattam, mert a taxis leállt egy hatalmas ház előtt. Gyorsan rendeztük a számlát, hogy rápillanthassunk a HÁZRA. Csupa nagybetűvel.

  - Nem is tudtam, hogy Londonnál van tenger. - mondtam tátott szájjal.
  - Ez nem is tenger. Ez egy rohadt nagy medence. - tény és való, a húgom imádja a medencéket. De azt nem feltételeztem volna, hogy eldobja a bőröndjeit, aztán nekifut, és ruhával ugrik egy bombát. Hát az a szó, hogy normális, - be kell valljam - rám sem mindig igaz. Mint például most amikor követtem az örült húgom példáját. Simán dobtam egy fejest a medencébe. Na de hogyha már két kamasz együtt a medencébe, az bizony nem csak két percig tart. Már olyan 3 órája szórakozhattunk, mikor csöngettek. Vagyis nem hallottuk, de láttuk, hogy egy srác ott áll. Nevetve kimásztunk, és boldogan tapasztaltuk, hogy az összes ruhánkat facsarni lehet. Elküldtem a kapuba Acaciát, mert nekem még az kis szemfestékem is elfolyt ami volt. Azon gondolkodtam, hogy bekéne mennem, de azt szerettem volna, ha Acaciával együtt látjuk meg először.
  Nem tudtam, hol maradhat ennyi ideig, ezért előre mentem megnézni, mikor azt vettem észre, hogy a ,,a titokzatos pasi nem más mint Ő.

Sziasztoook! :) Remélem elnyerte a tetszésetek a rész, pedig nagyon nem jött az ihlet. Pipálni és komizni ér!!;))  Köszönjük a múltkori pipákat nagyon jól estek<33 Mondjuk még nem nézték meg olyan sokan a blogot, de legalább olvassák:] Na nem rizsálok tovább.:D 

Puszi:* xx

1. rész

  Elhúztam a függönyt, és kinéztem az ablakomon. Hát igen emeleten vagyok. Nem biztos, hogy jó ötlet ez. Inkább a rendes kijáratot választom. Felkaptam a táskám, és indulásra készen álltam. Mielőtt lenyomtam volna a kilincset, eszembe jutott az a pici tény, hogy miért is akartam kimászni az ablakon. Acacia nem tud a dologról.
  - Cia, hol vagy? - kérdeztem ordítva. Megszokás.
  - Ööö...a szobámban. Miért?
  - Mit csinálsz?
  - Éppen ölt... Vagyis. Öntözöm a virágaimat. - picit furcsálltam a válaszát. Minden mindegy alapon válaszoltam:
  - Elmentem a boltba szia! - mondtam gyorsan, és kirohantam a szobámból. Cia még mondott még mondott valamit, de addigra már becsaptam az ajtót. A kerítésünk előtt ott állt az én legeslegjobb barátnőm, Erica. Gyönyörű volt mint mindig. Mindig irigyeltem a stílusát. Már alsótól.:D

Erica

  - Wáá, gyönyörű vagy! - mondta mikor észrevett.
  - Te is. - válaszoltam, miközben közelebb mentem hozzá, és két puszival köszöntöttem.
  - Izgulsz?
  - Miért, kéne?
  - Nem. - nézett rám mosolyogva, de éreztem, hogy ez az este nem lesz simán csak egy parti. Ez nem csak egy sima Party lesz.


                              ******

  Mikor elérkeztünk a bulizóhelyre, örömmel láttam, hogy ki van bérelve. De kedvesek! Direkt kibérelték, hogy ne a többi ismeretlen részeg ember között legyünk. Jee. Mindenkit köszöntöttem: régi, új, fontos, kevésbe fontosakat is. Legvégére maradt Eric. A pasim. Akivel talán már soha nem találkozom.
  - Hát itt vagy. - suttogta a fülembe miközben megölelt.
  - Szerinted nem jöttem volna el a saját bulimra? - néztem mélyen a szemébe. Mint mindig, most is megcsodáltam a kék szemeit.
  - Szeretlek. - mondta már a számba, és megcsókolt. Nyelvünk vad táncot járt, és tudtuk, ez a búcsú. 3 évnek itt most vége van. El kell hagynom a legfontosabb embert a számomra. Őt. Megígértük egymásnak, hogy megpróbáljuk a távkapcsolatot. Majd ő is eljön hozzánk, és én is hazajövök. Felajánlottam, hogy lakjon nálunk, de ott van neki az egyetem. Hát igen. Nehéz az élet.

  Olyan éjfél körül lehetett az idő, mikor Erica bejelentette, hogy van számomra egy meglepetése, és mindenki tapsolni kezdett.
  - Hölgyeim és Uraim, a szinpadooon a One Directiiioon! - jajj.
  - Boldog szülinapot Tiffany!! - ordított bele a mikrofonba a göndörke. Hát kösz. Jó színész.
  - Gyere fel a színpadra! - mondta az egyik, amire picit bizonytalanul, de felmentem. Mindegyikőjüknek adtam egy-egy puszit, és bemutatkoztam. Aztán lementem. Nem kellek én oda. A többiek inkább a koncerttel voltak elfoglalva, mivel észre sem vették, hogy nem vagyok közöttük. Hát a legtöbbjük biztos már halálra itta magát, és azt se tudják mi a nevük. Mindegy én leléptem. A saját bulimról. LELÉPTEM! A SAJÁT BULIMRÓL, ÉS MÉG CSAK ÉSZRE SEM VETTÉK! Ááá mindegy. Holnap új életet kezdek Londonban. Senkitől se búcsúztam el. Csak eljöttem. Ja, hogy miért jöttem el. Annak is megvan az oka.

  5 éve történt, még a gimiben. Gólyatábor. Senkit nem ismertem, teljesen különcnek néztek. Senki sem törődött velem, egy fiút kivéve. Akinek a neve... Na kicsoda? A híres Zayn Malik. A gólyatábor alatt összemelegedtünk, és járni kezdtünk. Egészen 11.-ig. Aztán mi történt? Elindult a egy tehetségkutatóba. Persze támogattam mindenben, de sajnos egyre kevesebbet tudtunk egymással foglalkozni. Elindult a karrierje, harmadikok lettek egy csapatban, és Zayn azért volt, kiakadva, hogy mi lesz velem. Ha jól tudom a társai kiakadtak, és döntenie kellett. Vagy én vagy több százezer rajongó. És ki lett? A több százezer  rajongó. Én meg le lettem szarva. Jó magasról. Hát mire végzős lettem, teljesen depressziós voltam, és majdnem megbuktam érettségin. Eric volt az aki minden nap segített, és végül ez jól sült ki. De Eric után sosem tudtam úgy érezni mint Zayn iránt. Mára nagyábból kihevertem, de a szívem mélyén még ott van az az érzés. 

  Hát így hazajöttem. Nem akartam velük találkozni. A hazafelé úton Erica néhányszor hívott, de az összeset kinyomtam. Nem volt kedvem beszélni semmivel.
  Otthon senki sem volt. Gondolom Acaica is bulizni van. Felmentem a szobámba, és ledobtam a cuccom. Gyorsan letusoltam, és megmostam a hajam. Vizes hajjal huppantam be az ágyamba, és előhalásztam a bőröndömből a laptopom. Felmentem Twitterre és Facebookra, ahol szokásosan semmi érdekes nem volt. Lecsuktam, és hátradőlve azon gondolkodtam mi a baj velem, amikor hallom, hogy dobálják az ablakom. Gyorsan kiszaladtam az erkélyre, mikor meghallottam egy ismerős hangot.
  - Hiányoztam? - kérdezte vigyorogva mikor lenéztem rá.
  - Nem. - mondtam komoran, és már megfordultam, hogy visszamenjek.
  - Hé, várj! Csak hallgass meg! - kérlelt mire újra lenéztem rá.
  - Figyelj, én továbbléptem.
  - Nem baj. Akakor is csak hallgass meg! - kérlelt, mire egy sóhajjal beleegyeztem. - Először is. Nem azért szakítottam, mert nem szerettelek. Csak tudnod kell, ez így nem működött volna.
  - Hát igen. - mondtam egy kis gúnnyal a hangomban.
  - Csak annyit kértem, hogy hallgass meg. Mikor ma megláttalak, tudod elöntött a lelkiismeret furdalás. Tudom mekkora csalódást okoztam neked, és sajnálom. Nagyon sajnálom.
  - Megváltoztál. - mondtam elgondolkodva.
  - Szeretnék kérni még egy esélyt. Tiszta lappal indulni.
  - Zayn ez nem fog menni...
  - Miért?  - kérdezte. Tekintetében szomorúságot véltem felfedezni.
  - Mert Zayn értsd meg én... -gyerünk Tiffany, valami frappánsat - engem eljegyeztek. - Uhh. Ez azért durva volt, de nem baj.
  - Ohh, tényleg? Akkor bocs. - fordult meg. Én meg nem tudom mi oknál fogva, utána ordítottam:
  - Zayn. Nem akarsz bejönni?

Prológus

  - Tiff, hol van a pólóm? - ordított ki a szobájából Acaica.
  - Honnan tudjam?
  - Nem te vetted el? Rajtad volt, nem?
  Igen, ő a tesóm Acaica. A szüleink miatt el kell költöznünk Londonba tanulni. Cserébe ők fizetik a lakbért. Aha persze. Azt megígértük, hogy Londonba megyünk. Tanulni fogunk-e az már más tészta...
  Még be sem mutatkoztam. Tiffany Clark vagyok, 20 éves. Szüleim diplomaták,  jó ha láttam őket hónaponta. Most meg azt akarják, hogy még véletlenül se találkozzunk, költözzünk el.
  - Tiffany! Figyelsz te rám? Vagy megint az a hülye naplódat írod mi? Mér nem tudsz foglalkozni a húgoddal egy percet? - Hah, ezzel én nem fogom letölteni az életem hátralévő részét. Az kéne még nekem. Majd beszerzek egy gazdag pasit akivel elköltözhetek. Félreértés ne tessék nem vagyok ribanc. Ez csak egy ötlet volt.
  - Nem láttam a pólódat. Szóval békén hagyhatsz. - egyáltalán nem vagyok az a veszekedős típus. Nem is olyan rossz a kapcsolatunk hugival, csak néha vannak rossz pillanataink. Ez van.
  - Segíts megkeresniiii. Lééciii. - "ha már most nyávog, később csak rosszabb lesz" alapon felkeltem a babzsákfotelemből.
  - És mi lenne ha nem ordítanál?
  - Miért ha suttogok meghallod? - kérdezte az ajtójában állva, miközben szemüvegén keresztül bámult rám.

  - Jó rendben. De nincs messze a szobám. És az nem az én szemüvegem?
  - Nem. a tied a szemétben van. Nem emlékszel? Ráültél és eltört.
  - Ja télleg. Egyébként a mosásban van a pólód. - kacsintottam egyet és kimentem a szobából. Ma lesz a búcsúztató bulim. A barátaim tartják. Legalább valakinek számítok valamit.
  Egy kevés kutakodás után megtaláltam a számomra megfelelő ruhát. Mivel Acacia nem tud a dologról, észrevétlenül kéne eltűnnöm. Az meg nem megy másképp, mint hogy kimásszak az ablakon. Hadművelet indul!

Sziasztook.!:) Ezt a blogot ketten írjuk én (Süsü) és Mazsi. Sajnálom, hogy most ilyen rövid lett a rész, de így sikerült. Majd máskor hosszabb lesz.:) A részek  valószínűleg hetente fognak érkezni - hétvége körül - mert mint jól tudjátok suli van. Amire tanulni kell. A következő részig sziasztok:)    xxx