7. rész

A szívem azt mondja: IGEN. 
Az agyam azt mondja: NEM.
A szám azt mondja: NEM TUDOM. 

  - Hová vigyem magukat? - nézett ránk a visszapillantó tükörből....Eric. mikor felfedezte kik is vagyunk mi, inkább csak hátradőlt.
  - Na nem megyünk?? - kérdezte a túl részeg hugicám, és közben az előtte lévő ülést csapkodtam. Egyikünk sem szólalt meg, mire ő csalódottan hátradőlt, és elaludt.

  Nem tudtam semmit sem kinyögni. 18 éves vagyok könyörgöm! Ez teljesen normális tünet ilyenkor. Vagy mégsem? És olyan cukii! Nem lehet. Én még nem léptem túl Zaynen. Nem. Nem és nem! Én nem ilyen vagyok! Én egy teljesen más lány vagyok, akinek még sírnia kéne Zayn után. A filmekben is ez van. És ott visszajön az álompasi! De ez a valóság. Itt nem fog visszajönni. És én minden éjszaka álomba kéne, hogy ringassam magam. Sírással. De Ő. Ő azt akarja nekem, hogy túllépjem, felejtsem el. De ez nagyon nehéz! 
  - Figyelj, én... - nyeltem egy nagyot, hogy kitudjam bökni azt az egy szót, ami nem akart kijönni a nyelvemen. - leszek a barátnőd. - mosolyogtam rá. Az álarc. Ami nem látszik, csak te tudod, hogy rajtad van. 
  Visszamosolygott, és megpörgetett a levegőben, amikor én már a szakító akciót akartam tervezni. 

  - King street 45 - mosolyogtam. Erősnek kellett látszanom. Eric beindította a motort, és elindultunk. Elég lassan haladtunk, mit ne mondjak. Konkrétan a felénél leállt a motor.
  - Asszem a motornak annyi. - motyogta maga elé a sofőrünk. Csak simán pofon vágtam Acaciát, aki szerencsémre felébredt.
  - Mi...mi az? - pislogott rám - otthon vagyunk?
  - Szállj ki! Haza sétálunk. - nem akart mozdulni, ezért - szó szerint - kihúztam a kocsiból. Fognom kellett, hogy el ne dőljön. A járdán kezdtünk el battyogni a sötétben, amikor a taxi, amivel jöttünk, elhajtott. Szemét! Csak azért csinálta, hogy kiszálljunk.
  Fél óra sétálás után hazaértünk. Legalább nem rakott le minket olyan messze. Otthon azt véltem felfedezni, hogy égnek a lámpák. A kapu tárva-nyitva állt, csakúgy mint az ajtó. Behúztam Acaciát a házba és leültettem a kanapéra.
  - Ha valaki van itt jöjjön elő! Most! - mondtam halkan. Ebben a pillanatban meghallottam Harry hangját, ahogy azt mondja: Jól van emberek rakjátok el a pisztolyotokat! Mi van?
  - Öööö hello. - láttam meg Hazz barátom arcát, ahogy éppen előmászik az egyik fotel mögül.
  - KIFELÉ! - mutattam az ajtó felé. Nem vártam magyarázkodást, csak minél előbb egyedül akartam lenni. Mért jött ide?
  -Jó éjt! - intett vigyorogva. Bólintottam egyet, és azt a sort figyeltem, ami kifelé ment, tele rendőrökkel. Az utolsó becsukta az ajtót, én pedig sóhajtva lehuppantam Cia mellé. Mit kerestek ezek itt? Mit csináltam én ma?

Harry szemszöge:

  Megakartam lepni Őt. Ő az enyém lesz minden áron. Szeretem. Kész, szeretem. Bevallom. Nem találtam otthon, és hívtam a rendőrséget. Tudom túlaggódtam, de nyitva hagyták az ajtót, és azt hittem elrabolták. Aztán kiderült, hogy semmi baj nem történt. Mikor ezt megtudtam hatalmas kő esett le a szívemről. Tudom, furcsán viselkedem, de szerelmes vagyok. Szeretek egy gyönyörű lányt, aki tudom, hogy nem szeret viszont. De akkor is az enyém lesz! Megszerzem valahogy, és együtt leéljük az életünket. Boldogan. Zayn nélkül. Igen Zayn. Ha ő nem lenne sokkal könnyebb lenne a dolgom. De ő bezavar, nehezebb a dolgom is. Elegem van. Mért nem lehetek egyszer én is boldog? Miért? Miért mindig én vagyok a szerencsétlen? Soha nem voltam még igazán boldog egy lány mellett. Soha. Most itt lenne rá az alkalom. Csak nem sikerül kihasználnom.
  Hazaérve hangos dübörgő zene ütötte meg a fülemet. Buli van? Remek. Ránéztem az órámra. 6:18. Ideje ennek véget vetni. Minden embert hazaküldtem - persze csak miután kikapcsoltam a zenét -, amit mit nem mondjak, nem fogadtak túl boldogan. Niall annyira részeg volt, hogy a tömeggel együtt ő is elakart távozni. Még szerencse, hogy Liam visszafogta. Szegény, nem ihat.
  Reggel madárcsicsergésre keltem, aminek nagyon örültem. Boldogan keltem ki az ágyból. Ilyen is régen volt. Hogy a boldogságomnak mi volt az oka nem tudom, csak azt éreztem ez az én napom lesz. Az még számomra is rejtély miért.



Na hii everybodyyy ! :) szeretném megköszönni nektek, a több mint 300 oldalmegjelitést. Ez valakinek nagyon kevés, én viszont boldog vagyok ennyivel is ;)<3 a részről annyit összecsapott lett...Nem voltam jókedvemben. xx

6. rész /2

Változás néha mindenki életében kell. - Acacia Clark

 Arra ébredtem, hogy a nap besütött az ablakom, és valaki megsimítja a meztelen hátam. Átfordultam a másik oldalamra, csak hogy a szemébe tudjak nézni.
  - Nem kellett volna. - mondtam lesütött szemmel.
  - Mért, te megbántad? - Őszintén? Ez volt életem legnagyobb hibája. Félve bólintottam, amire felsóhajtott.
  - Niall, én nem érzek irántad semmit. Rendben? - néztem mélyen a szemébe.
  - Én sem irántad. De valld be, hogy élvezted. - kacsintott, és felállt. Meglepetésemre volt rajta boxer.
  - Hol vannak a ruháim?
  - Ne tereld a szót. Élvezted vagy nem? - bólintottam, mert bevallom, valahol szükségem volt erre. És úgy is kiszedte volna belőlem. Időspórolás.
  - Niall. Hogy fogok én innen kimenni úgy, hogy senki ne lásson meg? - kérdeztem félve.
  - Hát Tiffany ez egy nehéz kérdés. - szívből leordítottam volna a fejét, hogy nem Tiffany, hanem Tiff, de nem tettem. És azóta sem tudom miért - Asszem egy ideig itt leszel, amíg el nem megyünk próbálni. Aztán majd nyitva hagyom az ajtót, hogy ki tudjál menni.
  - Mikor mentek próbálni?
  - Kábé fél óra múlva - nézett az órájára, aztán csak simán bedőlt mellém. - De addig alszom. - Lehunyta a szemét és 'aludt'. Mosolyogva felültem az ágyon - persze csak takaróval - és tekintettemmel a ruháim kerestem.
  - Niall, keljél már... - nyitott be a szobába Zayn gyorsan, de mikor meglátott picit zavarba esett. A meglepődés, és a csalódás váltakozott az arcán. - Jaa, hogy zavarok. - nevetett fel kínosan, mire én Niallra néztem, aki szintén csak nevetett a párnába. Becsapta az ajtót, és már itt sem volt. Magamra tekertem a takarót, és a tegnapi pólóm és nadrágom felkapva szaladtam be a fürdőbe. Ott véglegesen kitört belőlem a sírás. Hogy tehettem ilyet? Ez nem én vagyok. Jobb lesz ha véglegesen békén hagyom őket. Soha többet vissza nem jövök. Kimentem a fürdőből, meglepetésemre Niall már nem volt a szobában. Lementem a lépcsőn, és felkészültem azokra az égető tekintetekre, amik nem sokkal később lyukat fúrtak a hátamba. A konyhából figyeltek. Rájuk néztem. Megláttam Harry csalódott arcát, ami csak a látszat volt, mert az asztal alatt felmutatta a hüvelyk ujját. Ez az igazi Harry. Liam tekintetéből semmit sem tudtam kivenni. Csak azt, hogy utál. Niall vigyorgott, Louis meg...Ő még csak a szemembe se nézett. Zayn pedig lehajtott fejjel ette a rántottáját. Utoljára végig néztem a társaságon, kiléptem az ajtón. A levegő hűvös volt, és felhős. Éppen illik a kedvemhez. Nem tudom, mért voltam ilyen hülye. Az vagyok és kész. Elbúcsúztam a háztól, és indultam volna haza, ha nem állítanak meg.
  - TIffany állj meg! - rohant utánam Zayn.
  - Neked utálnod kéne! - mondtam sírosan.
  - De nem utállak. - húzta félmosolyra a száját.
  - Zayn van barátom. - hátráltam, mire ő csak jobban jött felém.
  - Akit most csaltál meg. - jegyezte meg gúnyosan.
  - Ahhoz neked mi közöd van? - beleütköztem a kerítésbe mire utolért. Szánkat csak néhány centiméter választotta el, mikor megszólalt:
  - Itt hagytad a melltartód. - vigyorgott. Basszus.
  - És...és..hol van? - nyögtem ki nehezen a kérdést zavaromban.
  - Bent. Azzal dobálóznak éppen. - a vigyort nem lehetett lemosni az arcáról.
  - Tartsátok meg. Emlék. - vontam meg a vállam lazán, és elmentem. Dobálózzanak csak. Az ő értelmi szintjük nem az enyém. Egy melltartóval kevesebb. Majd veszek egy újat. Lépteimet sietősre vettem, nehogy újra utolérjenek. Berontottam a házunk ajtaján, talán picit hangosan, de berontottam, amit Cia is meghallott.
  - Uramisten, hogy nézel ki?? -kérdeztem barna hajára utalva.
  - Jól. - vont vállat. - Sokkal jobban mint te ebben a pillanatban. Rád is rád férne egy átalakítás. Ma bulizunk. És pasizunk. - gondolta át a dolgokat. - Persze miután megcsináltam a hajad. - húzott el, mert én konkrétan lefagytam. Tény, az hogy magamba roskadva átsírom az egész délutánt, a húgommal nem fog bejönni. Ő az, aki mindig átsegített a nehéz időszakaimon. Jobb testvért nem is kívánhatnék.
  Miközben ő csinálta a hajam és sminkelt, addig én kisírtam neki a lelkem, amit ő csendben hallgatott. Egyébként az új haja csodálatos. Sötét barna, ami nagyon jól áll neki, olyan rossz kislányos. Meg tudom érteni miért csinálta.

  Na igen. Az igazi bulizóhely. Bűzlik a piás emberektől, ráadásul cigi szag keveredik vele, amit inkább egy öklendezéssel ajándékozom meg, nem hogy egy erős szívással.
  - Pasizzunk be! - ordította a fülembe Acacia. Ja, a nagyon hangos tipikus 'tucc-tucc' zenét kihagytam. Annál nincs jobb, ha beszakad a dobhártyád.
  - Hogyan? Vegyem le a melltartóm, és dobjam fel? -kérdeztem gúnyosan.
  - Például. - Ő ezt tök komolynak vette. Hát jó.
  - Figyelj, én hívok magamnak egy taxit, mielőtt valami baj lesz. - nem tetszett nekem ez a hely. Nagyon nem.
  - Előbb igyunk máár. - nyafogott.
  - Igyál.
  - Nem, nem. Igyunk! - mondta, és a kocsmáros felé fordult, aki hmm... elég jóképű volt.Kért magunknak két pohár nemtommit' ( túl hosszú neve van, nem bírtam megjegyezni ). Odaadta nekem az egyik poharat, és biztatóan rám mosolygott. Biztos valami erős cucc. Nem baj, bulizunk, igyuk meg! - gondolatok cikáztak az agyamban, amikre muszáj volt hallgatnom. Nem az voltam, aki igazából. Az voltam, aki azt szeretné, hogy megfeleljen másoknak. És az, nem én voltam. Rá kellett döbbennem, hogy az alkohol, mit tud kihozni belőlünk. Azt aki a szívünk mélyén ott rejtőzik. Annak hatására elfelejtünk minden rosszat, odaadjuk magunkat a tudatalattinknak. Ez történt velem is a hetedik lötty után. Elkezdtem erotikusan táncolni egy jóképű, teletetovált pasassal, aki khm...szebb volt mint a pultos gyerek. Ez az igazság. Mikor már a nyakam kezdte szívni - annyira nem voltam berúgva -, akkor már inkább odaadtam egy másik csajnak. Szerintem észre se vette, hogy eltűntem. Mindegy.
  A tömegen áttolakodva kezdtem el keresni a húgom a színpadnál. Csak ezen a helyen lehet. Éééés itt is van. Éppen nyugodtan smárol le egy pasit. Elhúztam tőle (épphogy megbírt állni a lábán), amit nem fogadott boldogan, de egyszerűen már nem bírtam ott maradni. Kiérve a friss levegőre örömmel tapasztaltam, hogy ilyen is van. Hívtam egy taxit, ami elég hamar (?) meg is jött. Elég gyorsan behúztam a kocsiba Acaciát, ahol egy nem várt személyt véltem felfedezni....


hello everybody :33 itt van a 6. rész /2 ami szintén rövid lett csakúgy mint az előző :D nagyonnagyonnagyon szépen köszönöm a több mint 200 oldalmegjelítést <33 ti vagytok a best! :) a következő rész olyan pépntekre várható. bye-bye everybody :DD
                                                                   süsü xx

6. rész

Az idő múlásával a dolgok változnak. Csak úgy, mint az emberek, akik egyik pillanatban utáltak, másikban pedig, sajnálják amit veled tettek. Neked, meg fogalmad sincs róla, hogy akkor most mi a helyzet. Valahogy így érzek most én is
- Tiffany Clark

  - Ezeket bármikor elmondhattad volna. - simítottam végig a kezén. 

  - E-el cse-e-esztem a-aaz élete-em.. - bőgte szaggatottan. 

  - Erről szó sincs. Attól, még hogy Louissal nem jöttek össze dolgok, nem rontottál el semmit. 

  - De te is láttad, hogy mennyire dühös volt rám. 

  - Mert? Dühös volt az biztos. De, hogy rád-e... Azt nem lehet tudni.
  - Hogy érted? - nézett rám, kisírt nagy szemeivel. Lesz munkám. 

  - Tudod Louis...néha eléggé furcsa. Szeretem meg minden, de néha nagyon furcsa. És emlékszel még azokra a napokra, mikor először mutatott be neki minket Zayn. Akkor is, ha te nem, de rajtam valami nagyon sokkolta. Már próbáltam rátérni, de mindig terelte a szót. 

  - Ez azt jelenti, hogy...hogy valami baja lenne?
  - Nem tudom... Rég láttam. Ezt ilyen gyorsan nem tudom megállapítani.
  - Elegem van. - verte még mindig a fejét a párnába.
  - Asszem én elmegyek sétálni. Egyedül. Ki kell szellőztetnem a fejem. - sóhajtottam nagyot. Ennek csak a fele igaz. Sőt, ha úgy vesszük az egész. Mert hát elmegyek sétálni, ki kell szellőztetnem a fejem...Csak a 1D ház lesz a célom.
  - Rendben. Egyébként Nina találkozni akar veled.

  - Engedjetek be! - dörömböltem újra. Már vagy 5 perce itt állok, és mintha semmi sem történne.
  Ártottam valamit nekik? Most békültem ki velük.
  - Szia. - nyitotta ki ziláltan az ajtót Harry.
  - Hello. - néztem rá furán. Haja kócos, ruhája épphogy rajta van, és zilál. Asszem rosszkor jöttem. Bementem az ajtón, Louis nevét kiabálva, és megláttam egy gyönyörű lányt a lépcsőn. Ránéztem Göndörkére, aki észrevehetően kínosan érezte magát.
  - Ajj, Hazz nem fejeztem be a hajad festését. Sőt, még el se kezdtem. Vagyis. Huppsz. - nézett zavartan a lány.
  - Lou kérlek.
  - Harry te fested a hajad? - kérdeztem meg, elfojtott nevetéssel.
  - Ééén? Dehogyis. Soha. - arcom láttán, tudta, hogy én nyertem - jó, bevallom, igen, festem. A sötétebb jobban áll, nem? - kérdezte, mire akaratlanul is felnevettem.
  - De. Sokkal.
  Megkérdeztem merre találom Louist, mire felmutatott az emeletre. A házat jól megbámulva mentem fel a lépcsőn. Mindenhol a srácok képei, csoki barna falakon. Nagyon jól nézett ki. Mondjuk azt, hogy bárhova nézek meglátom a fiúk arcát, az picit egós. De mindig is ilyenek voltak, ilyenek is maradnak. Fölérve a lépcsőn találtam egy nagy képet Harry arcáról, amin egy felirat állt: ne menj balra, mert megbánod. Ez már rögtön felcsigázta az érdeklődésemet, és elindultam balra. Lehajtott fejjel vettem elő a telefonom, ami időközben rezegni kezdett. Már kihúztam volna a zsebemből, mikor beleütköztem valakibe.
  - Mit keresel itt? - kérdezte haragosan.
  - Per pillanat Louist. - válaszoltam a keresel szóra.
  - Mért vagy itt? Ki engedett be?
  - Harry. És bocs, de mihamarabb beszélnem kell Louisszal.
  - Mert?
  - Mi ez? Kihallgatás?
  - Az. - vágta rá rögtön. Kikerültem, de ő gyorsabb volt és elkapott.
  - Niall, ne! - kiabáltam, amire reflexből befogta a szám.
  - Csönd! Még a végén valaki meghallja. - mondta, és elcipelt egy szobáig.
  - Mit akarsz? - suttogtam, miközben kapálóztam, hogy tegyen le.
  - Majd meglátod. - ez az egy válasz van, amit szívből utálok. Sóhajtottam. Bevitt a saját szobájába, és letett az ágyra. - hallgatlak.
  - Tessék? - kérdeztem rá, semmit sem értve.
  - Mesélj. Mindenről tudni akarok.
  - Niall, tegnap szívből utáltál. Most meg azt akarod, hogy meséljek neked? Mit, Csipkerózsikát? - vettem fel a 'durci vagyok, te meg egy rohadék' stílusomat. Niallnak látszólag tetszett, mert felnevetett.
  - Még mindig utállak. - mondta pimasz mosollyal a szája szélén, mire én puffogtam - de szeretnék ezen változtatni.
  - Mire gondolsz?

Acacia szemszöge

  Úgy pofon vágnám magam! Szegény Louis megbántottam. Pedig csak két hete kezdtünk el járni, mikor táborban voltam, és ők is ott voltak. Tiffanynak erről nem mondtam semmit, mert a kapcsolatunkon - még akkor derült ki, hogy költözünk - nem segített volna. De így, hogy most konkrétan a szomszédságunkban laknak, nehéz dolgunk lesz. Neki is, meg nekem is. Most meg olyan rendes volt, hogy megnyugtatott. Nem ordította le a fejemet, mert hazudtam. Ez tőle szokatlan, egyben aranyos dolog volt.
  Fogtam magam, és új életet akartam kezdeni. Pasi nélkül. Nem érdekel, hogy még szeretem Louist, nekem egyedüllétre van szükségem.És egy kis átalakulásra. Felkaptam a táskám, a kocsikulcsommal együtt. Az elhatározásom az volt, hogy elmegyek egy fodrászhoz, csak mint rájöttem ez nem New York, hanem London. Nem ismerem az itteni fodrászokat. De felhívtam a régi fodrászom - próba szerencse - hátha tud valakit ajánlani.
  - Hallo, itt Ann Anderson, mesterfodrász.
  - Szia Ann, itt Cia. - mosolyogtam, amit szinte biztos, hogy érzékelt, még akkor is ha telefonon beszéltünk.
  - Jajj Acacia! De rég beszéltünk! Milyen London! Egyszer meghívhatnátok!
  - Szuper, és biztos fogsz itt járni.
  - Egyébként mért hívtál? - kérdezte, miközben hallani lehetett háttérzajként egy hajszárítót.
  - Csak azért, hogy ajánlj valakit itt Londonban.
  - Mi az csak nem új sérót akarsz?
  - Dehogynem. Rossz kislány akarok lenni.
  - Grrr - nevetett fel Ann - asszem tudok valakit. - bediktálta a címet, és letettük. Tény, hogy én és a fodrászom között egy baráti kapcsolat van. Ő az, aki másfél órán át, akár  levegővétel nélkül is beszélni, megállás nélkül. ( Jó, oké nem biztos, de lehet, hogy nem szokott levegőt venni. )
  Elindultam, és néhány kör után meg is találtam azt a fodrászszalont.


Hii everybody! :D Remélem tetszett a rész, és bocsi hogy ilyen rövid lett, de minél hamarabb túl akartam rajta esni :S Észrevehettétek, megújult a fejléc! Nem lett a legjobb, de remélem megfelel ;) Chatet is kiakartam rakni, csak az én színkeverésem valahogy túl neonzöld lett :D szóval megkértem barátnőmet csinálja meg, és lassacskán chatelni is tudni fogunk. A következő rész pedig várhatólag hétvégén, ha nem akkor legkésőbb jövőhét szerdáig érkezik. A részek gyakorisága valószínűleg heti lesz, de majd meglátjuk :D bye-bye everybody <3
                                                        xx Süsü

5. rész

Zayn szemszöge:

  Reggel arra keltem fel, hogy egy párnát ölelek. Gondolom Tiff elment. Sóhajtottam, és felültem az ágyon. Mért vagyok ilyen szerencsétlen? Komolyan mondom kiszállok a bandából, ha ezen múlik minden. Minden bajnak vége, és együtt lehet Vele. Akkor ölelhetem ahányszor csak akarom, bármikor érezhetem csókjait... Mint régen. 

  Egy kopogás zökkentett ki a gondolatmenetemből. 

  - Gyere csak be. - mondtam. Harry kinyitotta az ajtót, és csendben belépett. 

  - Elment. - mondta lehajtott fejjel. 

  - Tudom. - válaszoltam frappánsan, a mellettem lévő üres helyre mutatta. 

  - Nem, nem úgy. Hanem örökre. - itt elcsuklott a hangja. 

  - Mi? 

  - Nem fog visszajönni. 

  - Mert? Mért ne jönne vissza? - nem értettem semmit.

  - Azt mondta kilép az életünkből. Ne is keressük. - állj. 

  - Te beszéltél vele?

  - Mikor lejött igen... Vagyis csak ő beszélt. 

  - És hagytad elmenni. Gratulálok. - álltam föl. Vissza fogom szerezni. Bármi áron. Tegnap úgy hoztuk el, hogy aludt. Az az emlék, mikor régen egyszer elaludt az ölemben, mert átbeszéltük az éjszakát...Az fájt. Nagyon fájt, és még mindig fáj. Azt akarom, hogy mellettem legyen! Magam mellett akarom tudni. Hogy biztonságban legyen. 

  - Hová mész? - kérdezte Harry. 

  - Hozzá. 

  - Ne. Hagyd. Mit érsz vele? És különben, stúdióznod kell ma. - nézett bele a naptáramba. Tényleg! 

  - Kihagyom. - rántottam meg a vállam. 

  - Azt akarod, hogy Paul végleg eltiltson Tiffanytól? 

  - Nem. - mondtam. - Jó elmegyek. De utána békén hagysz. 

  - Szerintem te mire hazaérsz, én aludni fogok. - ne. Ezek szerint egész napos. 

  - Békén hagynál? Szeretnék öltözni. - közöltem feldúltan. Mit fog rólam így gondolni Tiff? Hogy hagyom a francba? Francba. 

Tiffany szemszöge:

Acacia elment valami barátnőjével shoppingolni. Persze csak miután megtudta hogy élek, és kifaggatott, plusz bocsánatot is kért. Szóval most egyedül vagyok itthon, és örömmel tapasztalom, hogy van itthon kaja.
  Leültem egy tál müzlivel a kezemben, és azt kezdtem majszolni. A házat vizslattam, mikor meghallottam a csengő hangját. Még lopva ettem két falatot a müzlimből, és megnyomtam a kapunyitógombot. Meg se kérdeztem ki az csak megnyomtam. Huppsz. Lépteket hallottam, ami egyre közeledik a konyhához. Na jó, én félek. Mi van, ha ez a láncfűrészes gyilkos?
  - Szia Tiffany. - nem láttam, de hallottam, ahogy mosolyog. Nem szóltam semmit. - Tiffany! Látlak. - körbenéztem, és betudtam lőni, hogy hol van. Harry állt ott. Az én házamban. Előttem. És én még mindig meg se szólaltam. - Jajj, Tiffany nem harapok. - ez nekem édes kevés. - Tudod mit? Akkor én megyek is. - felőlem.
  - Vagy nem. - távozhatnál édes Harry. - Addig itt maradok, amíg ki nem békülünk.
  - Tényleg? El se fogsz mozdulni? Akkor én megyek is.
  - Nem, nem. - kapta el a csuklómat, és erősen szorította.
  - Harry, engedj el! - kiabáltam.
  - Nem. Hallgass meg.
  - Minek Harry? - néztem rá könnyeimmel küszködve. Nem sokára megtalálják az elrejtett útat, és előtörnek. - Mindent elmondtam reggel. Hagyjuk az egészet. Hagyjuk békén egymást. - elakartam menni, de csak jobban szorította a csuklóm. - Harry, ez fáj!
  - Bocsánat. - suttogta, mire felnéztem rá. - Figyelj, é-én csak segíteni akarok. - dadogta. - Sajnálom, ahogy bántam veled. Nem akartam. Őszintén sajnálok mindent. - nem szóltam semmit, ezért folytatta. - Túl gyorsan jött ez az egész. Fogalmam sem volt, hogyan reagáljak. És szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Újra kezdhetnénk, mintha...Mintha még nem is ismertük volna egymást. - fejét lehajtotta, és úgy tűnt, komolyan gondolja. Előttem egy férfi bocsánatért könyörögve mindjárt elbőgi magát. Ilyenkor mit lehet tenni?
  - Megbocsátok. - mosolyogtam rá, mire felnézett. Szemei csillogtak. - Nem kell elölről kezdeni. A jók megmaradhatnak, de a rossz napokat felejtsük el. - megölelt. Visszaöleltem. Kibékültünk.


  A kanapén ültünk. Harry az ölembe hajtotta a fejét, amit én kihasználtam, és a göndör fürtjeit birizgáltam. Több órája ebben a pózban voltunk, és beszélgettünk. Úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes pár.
  - Harry csak én hallottam, hogy csöngettek? - néztem rá fölülről.
  - Én nem hallottam semmit. - felnevettem, és már keltem volna fel, ha nem szólal meg. - Ne hagyj itt! Ez olyan kényelmes helyzet. - mosolyogva felálltam, és beleszóltam a kaputelefonba:
  - Ki az?
  - Louis vagyok engedj be. - hallottam meg barátom hangját, a vonal túlsó végéről. Megnyomtam a gombot, amivel kinyitottam neki az ajtót. Elég hamar meghallottam az ajtó nyitódását, és megpillantottam csurom vizes barátomat.
  - Mi történt, ruhában zuhanyoztál? - éreztem, ahogy Harry erős karjai a derekam köré fonódnak.
  - Zuhog kint az eső. - rúgta le magáról a cipőjét. - Harry, de... - felnézett, és meglátott minket. - Ti jártok? - kérdezte értetlenül.
  - Aha. - válaszolta helyettem is. Ezt megkaptam. Majdnem mondtam valamit, de Harry erősebben ölelt, ezzel azt tudatva, maradjak csöndben.  Valami háttere biztos van a dolognak. Majd később elbeszélgetek vele a dologról.
  - Úristen. Zayn mit fog ehhez szólni? - nézett ránk értetlenül.
  - Volt néhány éve, hogy túllépjen rajta.
  - De jó megint botrány lesz. - gondolkozott hangosan, - de Tiffany, igazából azért jöttem, hogy beszélgessünk. - nem tudtam mit akar, de kíváncsian hallgattam - De így nehezebb lesz.
  - Mit szeretnél Louis?
  - Békülj ki Zaynnel. Szeret téged, és te is szereted őt. És tudom, hogy ti nem jártok. Látszik rajtatok. - ekkor nyílt az ajtó.
  - Tiffany képzeld, Nina meg szeretne isme... Ti meg mit kerestek itt? - hagyta félbe mondatát. - És köztetek mi történt? - ja igen, még mindig öleltek hátulról.
  - Acacia nyugodj meg. - szóltam nyugodtan - te meg engedj el. - néztem rá Harryre. - Nekem Eric a pasim. Ezt mindannyiótoknak (van ilyen szó egyáltalán? vagy rosszul írtam? szerk. meg.)  mondom, mielőtt még kreálnátok a fejetekben mindenféle összeesküvést. És Harry, ha megkérhetlek. - mutattam az ajtó felé.  Vette az adást, felvette a kabátját, és kiment a zuhogó esőbe.
  - Tiffany, mért csinálod ezt? Te Zaynt szereted. - hangsúlyozta ki a 'te' szót.
  - Szeretem, és a szerettem között óriási különbség van.
  - Harry csak ágyba akar vinni. - mondta Cia, mire mindketten kérdőn néztünk rá. Mi van? - Én is csak ezért kellettem neki. - hajtotta le a fejét.
  - Te nem velem feküdtél le elsőnek? - ordított Louis. Még sosem láttam ilyennek, de ez volt a legkisebb probléma. Kivel feküdt le a húgom?
  - Én azt hittem csak Freddel volt meg. - suttogtam magam elé, lefagyva.
  - Ki az a Fred? És én mért nem tudok róla? - ordította vöröslő fejjel Louis.
  - Louis, csakhogy tudd, nem te voltál az első! Szakítok! - felelte nyugodtan Acacia, de tudtam, hogy belül tombol.
  - Ti jártok? - egyre nehezebb volt felfognom azt, ami körülöttem zajlik.
  - Jártunk. - felelték kórusban, és Louis becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Elment.
  - Na jó, mi folyik itt? - kérdeztem a testvéremtől.


Hello everybody..:) Mizujs? Mint láthatjátok, meghoztam az új részt. Még picit kacifántos, de nemsokára már egyenesbe fog menni.:') Mondjuk akkor is lesznek bukkanók;) Komizzatok, Pipáljatok, nem harapok;) Xx

4. rész

  Nem kellett sokat sétálni, úgy van ahogy Cia mondta. Szinte a szomszédságunkban laknak, csak kicsit beljebb.
  - Nem fogok bemenni. - torpantam meg. Útközben ezt sokszor, talán túl sokszor eljátszottam.
  - Ha még egyszer megállsz megmondom az egyik pasasnak, hogy szereted.
  - Én egyiket se szeretem! Mindegyiket utálom! El se akartam ide jönni! - a sírás kerülgetett. Féltem, hogy mi lesz ha újra látnak.
  - Na, és akkor ha nem jössz el, mit mondjak nekik? Azt hogy Tiffany fél, a sztároktól? Vagy esetleg a férfiaktól?
  - Rendben bemegyek. - adtam meg magam. Ekkor mindketten ránéztünk a csengőre.
  - Megnyomjam? - kérdezte Acacia.
  - Majd én. - nyúltam oda, de a gomb előtt az ujjam megállt pár centivel. Erőt vettem magamon, és akaratlanul is megnyomtam.
  - Ügyi vagy. - bunkó. Ekkor kinyílt a kapu. Csak úgy magától. - Nekünk mért nincs ilyenünk? - motyogta bosszúsan maga elé Cia, és belépett előttem. Egy hosszú járda szerűségen mentünk át az egész kerten a házig, ahol az ajtóban a szőke állt.
  - Sziasztok - mosolygott Acaciára,de mi mikor engem meglátott az a mosoly egy vicsorrá vállt. Mintha meg sem láttam volna, kikerültem és besétáltam a házba. Egy gyönyörű nagy előszobát pillantottam meg, mire tátva maradt a szám. A szobából belehetett látni a nappaliba, és amint azt megláttam, megállt bennem az ütő, olyannyira, hogy még a számat elfelejtettem becsukni.
  - Tetszik? - kérdezte valaki mögülem és átkarolt. Körbenéztem, és örömmel tapasztaltam, hogy a szőkék elmentek.
  - Rég hallottam a hangodat. - fordultam meg.
  - Dehogyis. A koncerten ott voltam. - vigyorgott rám azzal a pimasz mosolyával.
  - Hiányoztál. - bújtam hozzá. - Bocsi, hogy nem kerestelek.
  - Nekem kell bocsánatot kérnem. - vont még szorosabban magához. - Sajnálom, hogy ott kellett hagyunk téged egyedül.
  - Nem a te hibád, Louis. - néztem a szemébe. Csak rám mosolygott, és betessékelt a nappaliba. Mikor megláttam, és felfogtam hol vagyok, rögtön elment az egész kedvem. Louis volt volt mindig az, aki megértett. Valami erő van közöttünk, ami összetart, mert így is, három év után nem haragszunk egymásra. Mikor elmentek az első turnéjukra, Zayn annyit hezitált még akkoriban, hogy én vagy a banda, - amit persze mindenki hallott, mert a koncentráló képessége is a nullára csökkent - hogy végül helyette döntöttek. Louis ekkor is mellettem állt, és támogatta Zaynt. De a többiek azok mind ellenem voltak.
  - Sziasztok. - köszöntem, és leültem Louis mellé a kanapéra. Ő átölelt, én meg a vállára hajtottam a fejem.
  - Hello. - óó a kis irigy Zayn. Látszott rajta, hogy zavarja Louis, de próbálta visszafogni magát. A többiek meg se szólaltak, csak ültek faarccal. Gondoltam változtatok ezen.
  - Szia Harry. - mondtam pici gúnnyal a hangomban.
  - Asszem kész a csirke. - állt fel Harry a fotelből, és elment.
  - Szia Liam. - köszöntem harmadszorra. Louis picit rálépett a lábamra, hogy fogjam vissza magam, de ismer. Az nem megy könnyen.
  - Szia. - köszönt vissza semleges arccal, amikor egy újságért hajolt le.
  - Hogy vagy? - nem, nem hagyjuk abba a beszélgetés Leyum baby.
  - Kösz jól. - ilyenkor nem illik visszakérdezni??
  - Köszönöm kérdésed én is jól vagyok. - Acaica csak tátogott, hogy most hagyjam abba, Louis pedig bokán rúgott.
  - Tessék? - nézett fel az újságból.
  - Attól, hogy még ekkora sztárocskák vagytok, és meghívtok magatokhoz enni. legalább annyira méltassatok, hogy hozzám szóltok! - akadtam ki, már-már hangosabban.
  - Nem mi hívtunk meg. - motyogta maga elé Niall.
  - Ja bocs. - álltam fel. - akkor sziasztok. SZIA HARRY. - ordítottam. Felkaptam a táskám, és a sírás határán, kirohantam. Nem lehet igaz. Elegem van. Kinyitottam a kaput - szerencsére nem zárták be -, és futottam. Minél messzebb annál jobb. Egyszer csak azon kapom magam, hogy egy rét közepén állok, és nem tudom merre tovább. Lefeküdtem, és az eget kezdtem kémlelni.

Acacia szemszöge:

  - Hát gratulálok. - mondtam az ajtócsapódás után.
  - Bocs. De ő volt velünk - folytatta volna Niall, de csúnyán néztem rá, ezért picit változtatott a mondandóján. - khm...nem kedves.
  - Jó megértelek titeket, de...bocsi. - álltam föl.
  - Maradhatsz még... Miért mész el?
  - Tudjátok ő a nővérem. És fogalmam sincs hol van. Szóval megkeresem. - már indultam volna, mikor Zayn megszólalt.
  - Megyek veled.
  - Nem. Szerintem rád nincs szüksége ebben a pillanatban. Majd én megyek. - ellenült meg Louis.
  - Egyedül megyek. - sóhajtottam, és megfordultam. - én rángattam el ide. Az én hibám. Sziasztok. - feleltem, és elindultam. Inkább hazafelé vettem az irányt, mert ha el is indulnék megkeresni, nem találnám meg. Ez egy csendes környék, sok mezővel, amit én még nem ismerek. Simán eltévedhetnék. Tiffany pedig haza fog jönni. Van neki annyi esze.
  Otthon örömmel tapasztaltam, hogy nincs semmi kaja raktáron, ezért előkerestem a laptopom és rendeltem minden szükséges élelmiszert. Semmi kedvem nem volt elmenni vásárolni.

Tiffany szemszöge:

  Arra ébredtem, hogy valaki átkarol hátulról. Az illatáról rögtön felismertem. Egyáltalán mi történt? Hogy kerülök én ide? Nem a mezőn voltam, és..gondolom elaludtam. Jajj Tiffany! Tekintettemmel egy órát kerestem. 05:17. Korán van. Gyorsan lehámoztam magamról Zayn karjait, és lopakodva lementem. Elakartam innen tűnni, és soha, de soha vissza nem jönni. Halkan lebattyogtam a lépcsőn, ééés mit látnak szemeim. Harry ott figyel. Magabiztosan mentem lefelé, és közben kattogott az agyam. Vagy megölel, és bocsánatot kér, vagy én kérek bocsánatot rendes ember létemre, és mielőtt szóhoz jutna, elmegyek innen. Miért ilyen rövid ez a lépcső?
  - Harry. - sóhajtottam, mire rám kapta tekintetét. - Bocs. Mindenért. A tegnapiért, hogy itt jártam, hogy most itt vagyok, hogy egyszer az életetek részévé tartoztam. Most már nem lesz így. Ígérem. Elmegyek, nem kell látnod, nem jövök vissza. És ha hiányoznék? - nevettem fel kínosan. - Ááá ez nem történhet meg. Szia. - Harry mozdulatlanul állt, meg sem tudott szólalni. Kihasználva a helyzetet, leléptem. Hazafelé azon járt a fejem, hogy miért hozott újra össze a sors. Otthon próbáltam halkan bemenni, mert azt, hogy Acacia ilyen korán fent van az kétlem. Sikerült csöndesen ki-be csukni az ajtót, mikor megszólal a telefonom max hangerőn. Gyorsan elővettem,  lenémítottam, és remélni tudtam, hogy Cia nem kelt fel. A kijelzőn Eric neve villogott, de kinyomtam. Nincs kedvem vele beszélgetni.



Sziasztoook.!:) Mint láthatjátok, máris meghoztam az új részt, a múltkori késés miatt.:') Nyugodtan kommelnteljetek, hogy tudjam tényleg olvassátok e a blogom. Sokat jelentene tényleg:)<3 xx

3. rész

  Már visszaakartam menni, hogy ne lásson meg, de az értelmes húgom intett, így kénytelen voltam odamenni.
  - Szia - köszönt Zayn, egy kisebb mosollyal az arcán.
  - Hello. - mondtam kifejezéstelen arccal. - Cia, be kéne pakolni. - mondtam mielőtt még behívná. De nem. Mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.
  - Zayn nem akarsz bejönni? - kérdezte csábító mosollyal. Tudja mivel lehet felhúzni nálam a vizet.
  - Rendben. - MI??? ilyenkor azt kéne mondania, hogy bocs most nem, dolgom van. Ehelyett mit mond? Rendben, és magától (!!!) kinyitja a kaput.
  - Még egy kicsit vizesek vagyunk, szóval gyorsan átöltözünk...ha nem zavar. - mondta némi gúnnyal Acacia a hangjában.
  - Nyugodtan. - kacsintott Zaym, mire felnevetett. Mi folyik itt?
  Kérdőn néztem a húgomra, aki csak megragadta a karom, és felhúzott az emeletre. Beléptünk az egyik szobába, ahol olyan 'mondjad már mert különben véged' nézéssel néztem rá.
  -  Naaaaa szóóóóóóvaaaal kééééééépzeeeeeeld eeeeeel - kezdte nyálasan, de elhallgattattam.
  - Rendesen! - szóltam rá mogorván.
  - Jóó persze, persze... Szóval ugye te is észrevetted már, milyen eldugott környék ez? - kezdte mire bólintottam - És mivel ez London legeldugottabb helye... - Ó ne! Nem, nem, ez a mi helyünk! Nem akarok a sztárocskák szomszédságában lakni!
  - Ugye nem? - kérdeztem félve.
  - DE! Itt laknak ők is, csak picit beljebb. Ugye milyen jó? Azt mondta, ma menjünk át hozzájuk. Egyébként meg csak azért hívtam be, hogy felidegesítselek. Már szerintem el is ment.
  - Acaica Clark! Miért kellett ezt?
  - Hogy visszakapjad a régi szerelmed?
  - De én már elfelejtettem! Ericcel járok.
  - Jártál. Jártál. - mondta és elment. Fejcsóválva fejeztem ki nemtetszésemet, aztán megfordultam, mert arra sem volt időm, hogy körülnézzek a szobában. Halvány pink, fehérrel keverve. Már a szinről eszembe jutott, hogy ez nem lehet az én szobám, de mikor megláttam egy képet Zac Efronról, már biztos voltam benne. Így hát kimentem a szobából, és örömmel tapasztaltam, hogy Cia is ugyanígy tesz.
  - Ez a te szobád. - mondtuk egyszerre, és felnevettünk.
  Besétáltam a szobámba, és nem akartam elhinni mit látok. Sötét lila, fehér, gyönyörű tárgyak. Beugrottam volna az ágyamba, csak vizesen nem lett volna a legjobb ötlet...Gyorsan lementem a bőröndömhöz, és felcipeltem. Gyorsan előhalásztam egy ruhát, és bementem a saját (!) fürdőmbe, és lezuhanyoztam, mert már valószínű, megfáztam. Ez van. Mosolyogva álltam be a meleg víz alá. Jó volt végre ellazulni, úgy, hogy tudod, mindenki békén hagy. 10 percig folyattam magamra a vizet, aztán kiszálltam a kabinból. Megtörölköztem, és a vizes hajam, hagytam hogy úgy ahogy van a vállamra omoljon. Lementem a nappaliba, körülnézni. Találtam egy nagy tv-ét, ami előtt egy szép nagy fekete kanapé állt. Egész szoba fekete fehér, mégpedig stílusosan berendezve. Átmentem a konyhába élelem után kutatva. Sok mindent nem, de találtam egy zacskó chipset. A Megmentőm - gondoltam, és a zacskóval a kezemben, leültem a tv elé. Épp a csatornákat kapcsolgattam, mikor Cia lejött az lépcsőn, kisminkelve, kivasalt hajjal. Ó ne! Asszem, most jövök én.
  - Nem. - mondtam, és a számba öntöttem a chipset.
  - De. El fogsz jönni. - ellenült meg, és ő is szintén belemarkolt a zacskóba. - Egyébként mit nézünk? - huppant le mellém, mire felsóhajtottam. Nyert.
  - Fogalmam sincs. - feleltem, és tovább nyomogattam a kapcsolót.

  Ott álltam a tükör előtt felöltözve. Acacia begöndörítette a hajam, plusz feltett egy halvány sminket. Tetszettem magamnak, ami kivételes alkalom volt.

  - Mért kell ennyire kiöltözni?
  - Buli lesz.
  - Azt akarod mondani, hogy csak azért megyünk el, hogy több legyen a berúgott ember??
  - Nem.. Azt akarom mondani, hogy vacsira megyünk hozzájuk. Harry főzött. - áá ne. A főztjétől mindig elájultam. Az sok lenne. Nem az agyam, hanem a szám válaszolt.
  - Rendben. - Cia elismerően nézett rám, és bezárta a bejárati ajtót.
Indulhatunk.

2. rész

  ...Mosolyogva visszafordult.
  - Ha szeretnéd. - mondta és kacsintott egyet.

                                                                     *********

  Átbeszéltük az éjszakát, olyan hajnali fél 5 körül járhatott az idő, mikor Acacia is megjött. Furán néztünk egymásra, mert egyikünk se értette mit csinál a másik. De szerintem, saját magunk se tudtuk mit csinálunk.
  - Ööö Zayn tudnál várni egy percet? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet, én meg kihasználtam az alkalmat, és behúztam a húgom a fürdőszobába.
  Két percig mind a ketten csöndben ültünk, aztán erőt gyűjtöttem, és megszólaltam.
  - Nem fogok kimenni innen. Elcsesztem. - közben idegesen rágtam a körmöm. - ráadásul én hívtam be. Elmentem a saját bulimról, és idejött én meg behívtam. - folytattam, és egy könnycsepp kigördült a szememből.
  - Lefeküdtem Freddel. - vallotta be ő is hősies tettét. Ha minden normális lenne, most minimum kettőt lekevertem volna neki, de nem tettem. Ehelyett megöleltem. Neki olyan Fred, mint nekem Eric. Nem tehetett mást. - Nem ölsz meg? - kérdezte vigyorogva.
  - Tehetnék mást? - nevettem fel én is. - Mindegy Zaynt el kell innen tüntetni. Most. - adtam ki a parancsot.
  - Rendben. De hogyan?
  - Fogalmam sincs.  sóhajtottam fel, és kinyitottam az ajtót. Mikor Zayn meglátott, csak széttártam a karom. Vette az adást.
  - Hát akkor én megyek is. Mondjuk nem tudom hol van a hotel, de megtalálom...
  - Hívjunk neked tax... - kezdtem volna bunkón, de Cia közbevágott.
  - Alhatsz nálunk is. Csak nekünk olyan 2 óra múlva indulni kéne. - mondta, mire nekem is leesett. A költöztetők! Francba.
  - Nem, nem akarok zavarni. Szóval..már megyek is. Sziasztok.
  - Hello - mondta drága húgom, miközben azzal jó nagy agyával odament Zaynhez és adott az arcára egy puszit. Zayn tőlem is valami ilyet várt, de csak szia+integetés páros lett belőle. Zayn erre csak szomorúan (?!) bólintott egyet, és kiment.
  - Hjajj. - sóhajtottam fel mikor már becsukta az ajtót.
  - Milyen buli? - nézett rám gyanakvóan Cia.
  - A repülőn elmondom. Addig is aludjunk. - válaszoltam fáradtan, és felvánszorogtam a lépcsőn. Mivel már így is pizsiben voltam, beállítottam az ébresztőt egy óra múlvára, és bedőltem az ágyba. Szó szerint.

                                                                           *******

  A telefonom helyett az ajtó dörömbölésére ébredtem fel. Acaica volt az, hogy kapcsoljam már ki az ébresztőm, mert ő is arra ébredt, és már vagy fél órája hallja, ahogy kukorékol a telefonom. És én nem ébredtem föl. Hm.
  Miután leállítottam az ébresztőt, gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem egy topot, mellé egy rövid szárú farmerral. Aztán rájöttem, hogy Londonban nem biztos, ennyire jó lesz az idő, ezért rövid nacit, hosszú nacira cseréltem, és lementem reggelizni. Váratlanul megláttam az asztalon két pizzás dobozt.
  - Te pizzát rendeltél hajnali 8-kor?
  - Ja. Nincs itthon kaja. Tehettem volna mást?
  - Nem. - mondtam, és leültem, aztán elkezdtem megenni a giga pizzámat. Mindig is a legnagyobb adagot kértem, és ezt mindenki tudja jól, hogy én akár nálam nagyobb pizzát is megeszek. Csak ne legyen rajta ananász. Azt utálom. Bah.
  Miután mindketten megettük az utolsó morzsát is, siettünk ki, mert a megbeszélt taxi jött értünk. Utoljára elbúcsúztunk a háztól, és elindultunk a reptérre. Ha jól tudom a ház sorsa az lesz, hogy kiadják. Hah, anyuéknak nem elég az a pénz ami most van nekik. Még több kell. Végülis....


                                                                        ******

  - Tiffany, keljél fel mindjárt leszállunk. Hallod? - rázta a fejem a húgom. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog. Visszamosolyogta rá, és káromkodtam egy picit mert elaludtam a nyakam. De jó.
  - Tippeld meg hány medencénk lesz. - mondta Cia izgatottan mikor már a taxiban voltunk.
  - Minimum kettő. Plusz a jacuzzi.
  - Ez kevés.
  - Egy átlag embernek viszont maga az álom. - nevettem fel kínosan. - És te nem vagy átlag ember.
  - Hééé ezt ne kend rám! Te se vagy egy átlag ember! - akadt ki. Sajnos választ már nem adhattam, mert a taxis leállt egy hatalmas ház előtt. Gyorsan rendeztük a számlát, hogy rápillanthassunk a HÁZRA. Csupa nagybetűvel.

  - Nem is tudtam, hogy Londonnál van tenger. - mondtam tátott szájjal.
  - Ez nem is tenger. Ez egy rohadt nagy medence. - tény és való, a húgom imádja a medencéket. De azt nem feltételeztem volna, hogy eldobja a bőröndjeit, aztán nekifut, és ruhával ugrik egy bombát. Hát az a szó, hogy normális, - be kell valljam - rám sem mindig igaz. Mint például most amikor követtem az örült húgom példáját. Simán dobtam egy fejest a medencébe. Na de hogyha már két kamasz együtt a medencébe, az bizony nem csak két percig tart. Már olyan 3 órája szórakozhattunk, mikor csöngettek. Vagyis nem hallottuk, de láttuk, hogy egy srác ott áll. Nevetve kimásztunk, és boldogan tapasztaltuk, hogy az összes ruhánkat facsarni lehet. Elküldtem a kapuba Acaciát, mert nekem még az kis szemfestékem is elfolyt ami volt. Azon gondolkodtam, hogy bekéne mennem, de azt szerettem volna, ha Acaciával együtt látjuk meg először.
  Nem tudtam, hol maradhat ennyi ideig, ezért előre mentem megnézni, mikor azt vettem észre, hogy a ,,a titokzatos pasi nem más mint Ő.

Sziasztoook! :) Remélem elnyerte a tetszésetek a rész, pedig nagyon nem jött az ihlet. Pipálni és komizni ér!!;))  Köszönjük a múltkori pipákat nagyon jól estek<33 Mondjuk még nem nézték meg olyan sokan a blogot, de legalább olvassák:] Na nem rizsálok tovább.:D 

Puszi:* xx